A Magyar Orvosi Kamara nem szűnik meg, a MOK tovább folytathatja tevékenységét az új jogszabályi környezetben is - mondta el a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára az M1 reggeli műsorában csütörtökön.
Takács Péter közölte, az orvosi tevékenység végzésének három kritériuma – érvényes működési engedély (szakvizsgák megléte), a kötelező kamarai tagság és a foglalkozás-egészségügyi engedély – közül a parlament által elfogadott törvény csak a kötelező kamarai tagságot szünteti meg.
A kötelező kamarai tagság megszüntetésének az volt az oka, hogy „az elmúlt időszakban a kamara nem köztestületként, hanem politikai aktorként kezdett tevékenykedni” – tette hozzá.
Azt mondta, a kamara olyan nyomásgyakorlási eszközöket választott és olyan nyomás alá helyezte a háziorvosokat, ami az új ügyeleti rendszer ellehetetlenítésével járt volna, ezzel pedig a közvetlen betegellátást veszélyeztette volna. „Ezt a kormány nem tartotta helyesnek, lépéskényszerbe kerültünk” – emelte ki Takács Péter.
Az egészségügyért felelős államtitkár kitért arra, hogy a kamara a szakmai érdekképviseletet a jövőben is végezheti, az etikai eljárásokat pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) folytatja majd le.
Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: egy etikai eljárás „nem egy baráti ejnye-bejnye”, a legsúlyosabb esetben az orvost felfüggesztik, kizárják, tehát orvosként nem dolgozhat tovább. Az adott orvos betegei így ellátatlanul maradnak, és az orvos megélhetése is veszélybe kerül – tette hozzá.
Ezért fontos – folytatta –, hogy ezt a fajta etikai eljárást egy másik testülethez, az ETT-hez delegálja a törvény. Ez egy nagy múltú testület, és a tanácson belül már régóta működő kutatásetikai bizottságok mintájára most létrehoznak egy orvosetikai bizottságot is az ETT-n belül – ismertette Takács Péter.
A törvény szerint az ETT egy új etikai kódexet alkot, ennek mentén fognak lezajlani az etikai eljárások is – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy a kamara elnökének, Kincses Gyulának mi a pontos célja, Takács Péter azt mondta: „ezt nehéz megfogalmazni, (...) én már nem tudok másra gondolni, mint hogy külső, politikai sugalmazásra teszi ezt.”
