Orvosokat, asszisztenseket, védőnőket faggattunk arról, hogyan vélekednek a járvány adta helyzetről. Többen voltak, akik nem mondtak vagy nem mondhattak semmit, mások csak név nélkül vállalták véleményüket.
- Kezdetben a legnagyobb problémát a konkrét, korrekt tájékoztatás hiánya okozta. A bizonytalanság – meséli egy felnőtteket ellátó háziorvos. – Nem tudtuk, mikor, hol fogunk COVID- gyanús beteggel találkozni. Nem volt megfelelő a védőeszköz-ellátás. Fontos lett volna az egészségügyi dolgozók tesztelése is. Pozitívum viszont, hogy talán pont ezek miatt több olyan intézkedés is történt, ami a mi izolációnkat célozta. Ezek egy része most is érvényben van. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a háziorvosok körülbelül fele nyugdíjas. Ők, valamint a krónikus betegek azonnal kiestek az ellàtásból. Az ő munkájukat, ügyeleteiket is mi látjuk el a mai napig.
Egy – ugyancsak neve elhallgatását kérő asszisztensnő, aki gyerekgyógyász mellett dolgozik – megerősítette a doktornő által elmondottakat. Rengeteg feladat hárult rájuk a szokásosakon kívül. Fertőtlenítőért, maszkért úgy kellett könyörögniük. Csak amit maguk beszereztek, azzal tudtak gazdálkodni. Pozitívként értékeli ugyanakkor, hogy az óvodák és iskolák bezárásával alig voltak beteg gyerekek. Természetesen folyamatosan volt rendelés, online formában is. Az aggódó szülők gyakran telefonáltak, legtöbbször elég volt így segíteni, akinek pedig személyesen kellett jönnie, ők fegyelmezetten, időpontra érkeztek. Tizenöt percenként fogadhatták a kis betegeket.
- Teljesen átrajzolta a munkánkat a járvány és annak következményei – válaszolta dr. Orbán Hajnalka gyermekorvos. – 1700 beteg tartozik hozzám, s nagyon nehéz volt átélni, hogy a napi 50-60 páciens helyett lényegesen kevesebb volt a személyes jelenlét a rendelőben. Megtapasztaltuk, hogy a szülő-gyerekorvos találkozásának körülbelül 40 százaléka gyakorlatilag fölösleges. A lázas csecsemőket és kisgyermekeket minden esetben megvizsgáltuk, hiszen a telefonos tanácsadás nem mindig elegendő. Folyamatosan adtuk a védőoltásokat, ez is rendben működött. Az óvodák, iskolák bezárásával láthatóan csökkent a nem egészséges gyerekek száma. Az újranyitás után, az elmúlt napokban ugyanakkor egyre több lázas kisgyereket kellett gyógyítanom. Az elmúlt tíz hét negatívuma: kezdetben nagyon nehezen tudtuk beszerezni a védőeszközöket, kizárólag ismerősök segítségével. Csak később kaptunk maszkokat az ÁNTSZ-től. Köszönettel tartozunk a gyermekosztály orvosainak, akik e nehéz időszak alatt is segítőkészek voltak, s gördülékennyé tették a betegellátást.
Egy, a Várkerületen dolgozó fogorvos annyit mondott: őt nagyon rosszul érintette, mert gyakorlatilag hatóságilag eltiltották a munkától, és semmilyen támogatást nem kapott. Sem adó-, vagy járulékkedvezményt, sem tárgyi segítséget. Orvosként nem érti a túlzott felhajtást, szerinte átestünk a ló túloldalára, mert itt már nem a vírusról szól a dolog. Most dolgozik, természetesen a legutolsó irányelvek szerint (maszk, szemüveg, kesztyű stb.) A forgalma azonban arra sem elég, hogy a bér-, és járuléktömeget lefedje. Hozzátette, ha lesz folytatása a járványnak, kénytelen lesz bezárni. Jelenleg a tartalékait éli fel, fejlesztésről szó sem lehet, ami azért gond, mert a szomszédos országok vállalkozásokat támogató rendelkezései miatt kollégáival együtt versenyhátrányba kerül.
Álljon itt végül egy olyan hölgy hozzászólása, aki mindennap kórokozó baktériumok tenyésztésével és beazonosításával foglalkozik. - Mikrobiológián dolgozom, többek között baktériumok antibiogram meghatározását végzem. A vírussal konkrétan nem találkoztam – közölte Horváth Eszter szakasszisztens. - Autoimmun betegségem miatt a háziorvosom március közepén kiírt táppénzre, s május elején kezdtem ismét dolgozni, fokozott óvintézkedések mellett. Munkám során gumikesztyűt, plexi arcvédőt használok, és sokszor fertőtlenítek – ez így volt a járvány előtt és most is. Az újrakezdéssel nem volt gond. Mivel a szakmában dolgozom, jobban belelátok egy járvány lefolyásába, így az előírásokat megtartva folytatom tovább az életemet.
