Egyszer volt, hol nem volt, az '50-es évek végén, amikor még a szaloncukor is kincs volt: Szenteste napján szüleim rábeszéltek, hogy "ugyan, menj már el a Városi Moziba (lánykori nevén Vörös Csillag, ami békeidőben még a Friedricheket kapcsolta az intézményhez), ugyanis délutáni "matiné" lesz. Több se kell egy 10 év alatti srácnak, irány a mozi! Emlékeim szerint valami amerikai eredetű rajzfilm lehetett műsoron.
Odaérve, a volt "Friedrich mozis" időkből ismert jegyszedő, Bacsa néni fogadott és gyorsan bedugott az egyik páholyba. Vártuk már a film kezdését, amikor az előtéri ajtók egyikén belépett a terembe egy "Szent Mikulás"! (Figyelem: '50-es évek vége!) Köszöntött minket, izgatott gyerekeket, és azonnal szaloncukor osztásába kezdett. Óriási öröm volt a sok mozinéző számára ez a meglepetés!
Estefelé, már a hazaúton, az volt aztán a nagy élmény, hogy a mozitól az Erzsébet utca végén álló otthonomig, hány ablakban égett már a karácsonyfák világítása, akkor még jellemzően gyertyákkal.
S otthon, csodák-csodája, alighogy levetettem cipőmet, megjött a "Jézuska"... Csodás emlék ez a mai napig.
