Kutas László 1936. április 17-én Budapesten született, de a soproni Líceumban érettségizett, a soproni Ágoston Ernő iskolájában tanulta a művészetet és azóta is a leghűségesebb várost vallja otthonának. Egész életében soproninak vallotta magát, erről ebben a cikkünkben is mesélt.

Kutas László soproni érettségijét követően a 1960-ig Gyenes Tamás, majd Pátzay Pál növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Stílusa a realista hagyományokra épül, de művei – persze a témától függően – nem nélkülözik a humort sem. Számos műve köztéren valósult meg, illetve magángyűjteményekben található. Köztéri szobrai - köztük több egész alakos - száma meghaladja a nyolcvanat, kisplasztikái, köztük a bájos lánykák, legalább százharminc változatban készültek, érmei számát pedig már ő maga sem tudja. Alkotásai szerethetők, érzelemgazdagok, olykor megdöbbentők és letaglózók, mint a soproni Holocaust emlékmű. Talán mert maga az alkotó is szerethető és tisztelhető. És ez már önmagában nagy dolog!
Kutas László alkotásain mindig az ember áll a középpontban, most végre ő került reflektorfénybe! Gratulálunk a Kossuth-díjhoz!