Történt múlt héten, hogy sikerült egy szabadnapot szereznem. Olyat, amikor tényleg semmi sürgős dolgom nem volt, ezért gondoltam egyet, és elindultam kerékpározni. A tervem az volt, hogy Sopronból Harácsonyon, Lókon és Csáván át letekerek Felsőpulyára, ott egy órát elszöszmötölök a rádióban (hogy a hét folyamán legyen playlist), majd továbbmegyek Kőszeg felé, végül Szombathelyen szállok fel a vonatra és így jövök haza. Persze a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy terveztem.
Egészen addig semmi probléma nem volt, amíg el nem akartam hagyni Felsőpulyát. Gyönyörű idő volt, enyhén fújt a szél, nem volt még 30°C fölött a hőmérséklet és mivel naptejet is használtam, nem is égett szénné a bőröm. Az egyik soproni határinfós csoportba még egy képet is kitettem, hogy Harkánál kényelmesen lehet átjutni a határon, kerékpárral. Egy kis bevásárlás, egy kis kebabozás, aztán megtörtént a baj: mikor épp elhagytam volna a járás székhelyét, tönkrement a kerékpárom hátsó kereke.
Ilyet én még sosem láttam: olyan nyolcas lett benne, mintha átment volna rajta egy autó. Hatalmas mázlim volt viszont: egyrészt nem estem el, másrészt a helyi kerékpárbolt és szerviz nagyjából 500m-re volt, így nagy szerencsémre el tudtam cipelni odáig a használhatatlan kerékpárt. Érdekes módon nem kellett telefonon időpontot foglalni az időpontfoglalásra: azonnal fogadták a bringámat, és megkaptam a vadonatúj kerekemet, persze nem olcsón, hiszen ez Ausztria.
Lényeg a lényeg: folytathattam utamat, irány Kőszeg. Vagyis előbb még a környéken lófráltam: imádom Burgenlandot, az egész nagyjából úgy néz ki, ahogy Magyarországnak, vagy legalábbis Nyugat-Dunántúlnak ki kellene néznie, nem véletlenül. Megnéztem egykori Sopron-Kőszegi hév maradványát, úttalan utakon is jártam, majd eljutottam a határátkelőhöz. Egyelőre kerékpárút még nincs, így a főúton tekertem a városig. Kőszeg tényleg egy ékszerdoboz, remek helyen, remek adottságokkal, azt persze azért továbbra is sajnálom, hogy a vasútvonal itt megszakad.
Némi időzés után úgy döntöttem, a Natúrpark kerékpáros útvonalon megyek tovább Cákon, Velemen és Bozsokon át. Itt azért már érződött, hogy fáradok, hiszen többször kényszerültem arra, hogy toljam a kerékpárt. Bozsokon aztán megtörtént az újabb baj: defekt. Estefelé kezdtünk járni, defektjavító készlet pedig nem volt nálam, hiszen "ekkora szerencsétlenség úgysem érhet", de, mégis. Szerencsémre az egyik vendégháznál volt valaki, akinél egész táskányi gumijavító cucc volt, neki köszönhetően immáron szét foltozott belsővel, de tovább tudtam folytatni utamat.
Megnéztem a Római kori vízvezetéket és a volt állomásépületet Bucsun, majd Toronyon és Sén át érkeztem Szombathelyre. Ismét kis bevásárlás és kerestem egy remek helyet a Gyöngyös partján. Mintapéldának lehetne felhozni a Gyöngyös-patakot, végig sétány, kerékpárút húzódik mellette, a város becsben tartja az egyik legjelentősebb patakját, így kellene kinéznie az Ikva környékének is. 93 kilométerrel illetve közel 9 órával indulásom után fejeztem be utamat: a tracker program szerint ez lett az all time leghosszabb távom, amit kvázi egyben teljesítettem.
