A Pro Kultúra rendezvénye az Őszi Tárlat finisszázs programja volt, s annyi érdeklődőt vonzott, hogy több szerelvényt is meg lehetett volna tölteni. De akik nem fértek fel a városnéző kisvonatra, azok is belekóstolhattak Kutas László személyes és művészi varázsába, ha vasárnap délután a Széchenyi téren járva megálltak a Líceum előtt. Itt volt ugyanis a különleges szobornéző várostúra első állomása. Egyrészt, mert Kutas László ebben a gimnáziumban érettségizett, másrészt mert első soproni köztéri alkotása - Gombocz Zoltán nyelvtudós emléktáblája - a Líceum falát díszíti, harmadrészt, mert a Líceum belső udvarán számos emléktáblája látható.
Kutas Lászlót itt érte valószínűleg egyszerre több meglepetés is. Ahhoz talán már hozzászokott, hogy a soproniak viszontszeretik - az ő rajongása a város iránt közismert -, de arra nem számított, hogy egykori iskolája külön minitárlattal és műsorral fogadja.
Feltárult az iskola kapuja a kisvonat utasai előtt, s a Líceum zeneszóval fogadta a különleges járat legfontosabb utasát. Kutas László megilletődötten köszönte a köszöntést. Többek között azt a bájos tárlatot a kapualjban, amit a pedagógusok ötletére a diákok készítettek: a kedvelt Kutas-kisplasztikák árnyképei voltak ezüst papírból kivágva és kiállítva. De olvasni lehetett a kedvenc Kutas-idézeteket is, és persze közszemlére tették az öregdiák egykori tablóképét is.
A sok látnivaló között mesélt is Kutas László; egykori tanárairól és diáktársairól. Ezt tette a kisvonaton is, ami ötvenegy köztéri alkotása közül látogatott sorra többet is, egy állomáson pedig felavatták a legújabbat, a Thurner-padot is . Az utasok és persze alkotójuk legnagyobb örömére.
