Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.
Akárcsak a téli ünnepkör más napjain, december 13-án is jósoltak az első látogatóból a várható állatszaporulatra. Ha Luca reggelén férfi jár a háznál, akkor a szaporodás bika lesz, ha nő jár, akkor a szaporodás ünő lesz - tartották eleink. De Luca napja elsődlegesen a tyúkok termékenységvarázslása volt. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
Luca-napkor vetették el az úgynevezett lucabúzát, ezt sok családban még ma is megteszik. Ha karácsonyra szépen kizöldül, a következő esztendőre jó termést jósol.
Luca napján kezdték fonni az lucasugarat, azaz luvaostort, egészen karácsony estéjéig. Akkor aztán ezzel pattogtattak. Az időjárásjósló praktikák ideje ugyancsak a Lucától karácsonyig terjedő időszak volt. Közismert volt a lucakalendárium, amikor a Luca és karácsony közti tizenkét nap időjárásából jósoltak az elkövetkező tizenkét hónap időjárására. ehhez hasonló a hagymakalendárium. Tizenkét besózott hagymalevél segítségével próbálták megjósolni a következő év havonkénti csapadékos, illetve száraz időszakát, attól függően, hogy a hagymalevél átnedvesedett-e.
A boszorkányok felismerésére készült a lucaszék, amit ugyancsak december 13-tól karácsonyig kellett elkészíteni. A kerek, három lábú alkalmatosságba nem volt szabad fémet tenni, s a hiedelem szerint, aki erre ráállt a templomban, meglátta, ki a boszorkány...
Vámos József újkéri olvasónk eredeti Luca-párbeszédet küldött a falujából. A lucázók 1969-ben jártak a Bősze-házban, ott, ahol ma az újkéri tájház működik. Tóth Péter és Varga Mihály lucázók a házigazda Mariska nénivel "lucáztak":
"- Jönnek a lucázók!
- Szabad-e lucázni?
- Szabad." (A házbeliek megengedik.)
A fiúk letérdelnek a hozott szalmacsutakra (összetekert szalma) és elkezdik:
"Luca, luca, kity-koty.
Tojjanak a tiktyuk, ludgyuk!
Akkora disznót öllenek, mint a falu bikája!
Annyi zsírgya legyen, mint a kútban a víz!
Ollan vastag szalonnája legyen, mint a mestergerenda!
Ollan hosszú kolbászuk legyen, mint a falu hossza!
Az egyik végét a Deres Kelemen, a másikat a Jákob fogja!
Annyi tojásuk legyen, mint a pelvakutyóban a pelva!
Annyi boruk legyen, mint a tengerben a víz!
Annyi csibéjük legyen, mint az égen a csillag!
Fejszéjük, fúrójuk úgy megállon a helibe, mint a cserfa a tövibe!
A lányuknak akkora csöcse legyen, mint az arató bugyra!
A seggük akkora legyen, mint a kemence szája!
Piros bugyogójuk legyen, ülepje ne legyen, seggük kilegyen!
Adja Isten, úgy legyen!
Luca, luca kity-koty.
Diót, almát adjanak!
Ha nem adnak diót, almát, szalonnát, levágom a gerendát.
Adjon az Isten bort, búzát, békességet, ha meghalunk, a lelkünknek örök üdvösséget!"
A házigazda megköszönte a lucázást, majd diót, almát vagy pénzt adott a lucázó gyerekeknek. És bízott abban, hogy a jókívánságok teljesülnek.
