Már néhány éve találkozott egymással három burgenlandi, akik rájöttek, hogy közös szenvedélyük a méltatlanul elfeledett térségbeli növény, a bab. Úgy gondolták, tenni kellene azért is hogy, a régióba hagyományos ételek, mint a babsterz vagy a babrétes, újra elfoglalják helyüket a konyhában. Sőt, rájöttek arra is, ma már az a probléma, hogy a helyi babfajták, csak ritkán találhatók meg a kertekben.
Míg a burgenlandiak keresték a helyi fajtákat, Sopronban a Taschner testvérek is elkezdték hiányolni a szőlősorok közül a babot. A szőlővel és borral foglalkozó testvérpár rájött, mindig csak mesélnek arról, hogy mit is jelent a poncichter szó, hogyan gazdálkodtak a régiek, és mi volt jellemző a soproni konyhára - de példát mutatni minderre már alig van mit.
A burgenlandi és a soproni "babosoknak" sorsszerűen találkoznia kellett és ez nemrég meg is történt. Eredetről és célokról beszélgettek, nem meglepő, hogy ezel a határ mindkét oldalán ugyan azok. Mindkét oldalon ott van a vágy, hogy a régió egységben maradjon, a mesterséges határ ne válassza el azt, ami összetartozik. Ennek egyik eszköze lehet akár a bab is. A régióra jellemző növénynek sikerülhet egymáshoz közelebb hoznia az embereket, mert a bab határokon átívelő történeteket mesél.
A lelkes legújabbkori poncichterek májusban a Rosalia Kogelberg Natúrparkban meg is ünneplik új barátságunkat. Szerveznek egy olyan napot, ami mindenki számára érdekes lesz, s amit teljes egészében a babnak szentelnek.
A soproni babprojekt pedig azzal kezdődik, hogy várják azok jelentkezését, akik még rendelkeznek régi soproni babfajtával, szeretnének ugyanis egy soproni babgyűjteményt létrehozni.