Nehezen áll rá az interjúra, azt mondja, nincs abban semmi különös, ha egy pedagógus nyugdíjba megy. Tévedés! Évtizedek tapasztalata, tudása, élmények, emlékek áradata van abban a képzeletbeli zsákban, amit megtöltött az évek alatt. Horváthné Hartmann Rita közel fél évszázados pályafutásának érdekességei és pozitív üzenetei is vannak.
1972-ben kifejezetten a biológia szak miatt érkezett a Berzsenyi-gimnáziumba a Petőfi téri iskolából az atletizáló, sportos Hartmann Rita. Az egész évfolyamból egyedül ő adta be ide a jelentkezését, de a postai válasz sohasem érkezett meg szülei címére.
- Emlékszem, váratlanul megjelent nálunk a pedellus, hogy azonnal menjek a Berzsenyibe felvételizni. Ma is előttem vannak a gimnázium biológia termének zöld szekrényei, a rengeteg rovar- és lepkegyűjtemény, a kitömött állatok. Felvettek, és ezzel el is dőlt a sorsom. Nagyon jó osztályba kerültem, órák után is sok időt töltöttünk együtt. Későbbi férjem is osztálytársam volt, még ő is az iskolához köt - meséli mosolyogva Hartmann Rita, aki sportos diákként is beírta magát a gimnázium emlékkönyvébe: száz méteres futásban az ország harmadik legjobbja volt a Diákolimpián.
- Már egészen korán megfogalmazódott bennem, hogy középiskolai testnevelő tanár leszek. 1980-ban kaptam meg a diplomámat a Testnevelési Egyetemen, ahol segédedzői minősítésre is kaptam jogosultságot atlétika, torna, kézilabda, röplabda és kosárlabda sportágakból. Sportedzői szakképesítést úszás sportágból szereztem. Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy hazajövök-e Sopronba, csakhogy éppen akkor nem volt szabad állás. A Kállai-kollégiumban helyezkedtem el nevelőtanárként, de néhány hónap múlva már hívtak a Berzsenyibe. Izgalmas volt: a tanáraim lettek a kollégáim - emlékszik vissza a kezdetekre a tanárnő. Lelkesen vetette bele magát a pedagógiai és a sportszervezői munkába, atlétikai edzéseket tartott, versenyekre járt a diákjaival, akik országos versenyeken is álltak dobogón. Azt mondja, a rendszerváltás előtt még a poroszos rendet várták volna el a testnevelőktől, ahogy változtak a körülmények, s ezzel együtt a gyerekek is, úgy módosult a tornaórák felépítése, de ő mindig azt a célt tartotta szem előtt, hogy a tanulók úgy menjenek ki a terem ajtaján, jól érezték magukat az elmúlt negyvenöt percben.
- Mindig meg kellett újulni, mindinkább az élményszerű tornaóra került előtérbe, s bár egyre nehezebb motiválni a diákokat, játszani azért mindenki szeret. És játék közben kiválóan lehet tanítani, tanulni is - fogalmazza meg testnevelői ars poeticáját Horváthné Hartmann Rita.
Már korábban is kapott felkérést az igazgatóhelyettesi posztra, de csak 2009-ben fogadta el, akkor érezte újabb megújulási lehetőségnek a feladatot. Nyugdíjba vonulásáig hozzá tartoztak az oktatási-nevelési feladatok adminisztrációinak ellenőrzései, a versenyek, a vizsgák, a magyar, a történelem, a testnevelési munkaközösség ügyeinek intézése. Harminc éven át volt vöröskeresztes tanárelnök, szervezte a véradásokat, elsősegélynyújtó és csecsemőgondozó tanfolyamokat tartott és versenyekre vitte diákjait. Még országos első helyezést is ért el a Berzsenyi csapata! Ezért a munkájáért a legmagasabb kitüntetést is megkapta, az Aranymedált.
- Mindig volt valami új, amiben kihívást láttam és a feladatok is megtaláltak, nem futottam el előlük - válaszolja kicsit megkerülve azt a kérdést, nem volt-e unalmas negyvenhat éven át ugyanabba az épületbe járni, negyvenkét éven át egy iskolában tanítani. A könnyei szavak nélkül is elárulják...
- Szerettem itt. Sehol máshol nem voltam annyit, mint a gimi falai között. Rengeteg minden köt ide, sok-sok élmény, kedves emlék, kollégák és tanítványok, akik közül nemegy testnevelő vagy edző lett. Egy ideig számoltam őket, de feladtam. Talán adtam nekik indíttatást, valamit, aminek hasznát veszik. Hiányozni fog a Líceum, a gyerekzsivaj, a közösség, de tudomásul vettem, hogy új szakasz kezdődik az életemben. Megyek a kertbe és végre több időt tölthetek az unokáimmal! Persze, közben hiányozni fog a Berzsenyi...
Évtizedek, röviden
Hartmann Rita a tanítás mellett évekig úszóedzőként is dolgozott, nemzetközi versenybírói minősítésével is segítette a versenyeket. Pályafutása során többször volt osztályfőnök, húsz éven át vezette a testnevelési munkaközösséget, tizenkét esztendőn át képviselte a nevelőtestületet az iskola igazgatótanácsában. Több egyetem kérte fel mentori feladatokra. Kuratóriumi elnöke is volt a Líceum Öregdiák Szövetségének. Boldog házasságban él a szintén most nyugdíjba vonuló férjével. Két lányuk és három unokájuk van.
