Az idei október sok nő életében mérföldkő. A magyar állam a választási osztogatás jegyében adókedvezményt ad a három vagy több gyermekes anyáknak.
Nincs sok más egyéb kitétel. Ha szültél, akkor kapsz. Nagyjából ennyi kell, valamint, hogy legalább 12 évig jogosult voltàl a családi pótlékra a gyerekek után.
Ám az, hogy valaki megszült egy, vagy több gyermeket, attól az még nem biztos, hogy anyaként is működött. Mert a kettő sajnos néha nincs egyenes arányosságban egymással. Bármilyen szomorú is ez, a valóságunkhoz tartozik.
Borzasztó nehéz sorsokkal és családi viszonyokkal találkozhat az ember. Egy megromlott viszony, egy kialakult elmérgesedett helyzet is alakíthatja úgy az életet, hogy nő és gyermeke eltávolodnak egymástól.
Félreértések elkerülése miatt, nyilván nem minden esetben okolható egy-egy ilyen helyzetért az anya. Tudjuk, vannak problémás gyerekek is. S bár pontos számokat erről nem ismerünk, és talán nem is mérhető, hogy hány esetben okolható az anya, vagy a gyerek a kapcsolatok elmérgesedése miatt.
Biztos vagyok abban, hogy jóval kevesebben vannak azok, akiknek nincs semmilyen viszonyuk, vagy rossz viszonyuk van a nekik életet adó személlyel, mint azok, akik élvezhetik az anyai szeretetet. Az azonban borítékolható, hogy ez az új intézkedés sok nehéz pillanatot fog okozni és sebeket fog felszakítani ennek a kisebb csoportnak.
Az igénylés beadásához nyilván valamilyen hivatalos adattal igazolni kell, hogy ki, kik a gyermekek, akik után az anya a kedvezményre jogosult. Ha például egy hosszú évekkel ezelőtt megromlott viszonyról van szó, akkor is fel kell venni a kapcsolatot a gyermekkel.
Vajon belegondolt bárki is, aki ezt a rendszert kitalálta, hogy mit okozhat egy ilyen helyzet?
Traumák újra felszínre kerülése, elnyomott sérelmek újra átélése.
Apró taszítás ez, ami elég lehet a mélybe zuhanáshoz. Egy olyan országban, ahol nem, vagy alig páran engedhetnek maguknak szakemberi segítséget, ha egy gyermekkorban, vagy serdülőként beszerzett mély seb a szakadék szélére lökdösi az embert.
És ne legyenek illúzióink, ők mind-mind nehéz lelki munkában vannak, akár még csak most indulnak el, akár már megtették az utat a gyógyuláshoz vezető kőkemény úton.
12 év jogosultság nem jelent boldog szülő-gyermek kapcsolatot. 12 év nem egy befejezett szülői munka, ha egyáltalán ez lehet bármikor is befejezett. Az emberi kapcsolatok, igy egy anya-gyermek kapcsolat is folyamatos változásban van. A 12 év a születéstől számítva nagyjából a kamaszkor kezdetét jelenti. Azt az életszakaszt egy gyermek életében, amikor talán el kezdi tisztábban látni az élet különböző helyzeteit.
Talán elmondható, hogy az ezzel az életkorral járó nehézségek, a világ egyre tisztábban látása, az emberek és beleértve szüleink, személyiségének átlátása okozhat nagy töréseket. Ezek a törések vezethetnek egész életet meghatározó döntésekhez, szülő-gyermek viszonyok felbomlásához.
A családbarát kormány kihagyva az emberi kapcsolatok bonyolultságát a képletből okoz indokolatlan szorongást sokakban.
Hosszú évek csendje után igazán mélyre tud menni például egy üzenet, amiben az igényléshez szükséges személyesebb adatokat szeretné meg tudni a kedvezményre jogosult. Az anya. Az évtizedek óta változatlan telefonszámot, és a XXI. század nyújtotta kommunikációs csatornák lehetőségeit eddig nem találta meg egy születésnap, egy ünnep okán. Most mikor anyagi előnye lehet belőle valahogy mégis csak sikerül. Sebek szakadnak fel és újra hatalmába keríti az érzés, az ilyen helyzetben lévőket: nem vagyok több, csak egy számsor, ami előnyhöz juttat valakit, aki már nem több, mint egy idegen.
Ebbe és ilyen nehéz élethelyzetekbe kever most bele a kormány.
Lehetett-e volna másképp meghozni ezt az intézkedést? Nehéz kérdés. Hogy lehetett-e volna bármilyen más feltételhez kötni, mint a szülés és a 12 év családi pótlék jogosultság tényéhez ezt a kérdést? Jó kérdés.
Kell-e bármilyen előnyben, plusz juttatásban részesíteni azokat az anyákat, akik becsülettel felnevelnek legalább egy gyermeket. Természetesen kell.
