Emlékeznek még az olvasók a budapesti történetemre , amikor megbüntetett a BKK-ellenőr? A sztori arra is példa, hogy milyen lüke tud lenni az ember, és hogy emiatt milyen gyorsan tud lehetetlen helyzetekbe keveredni.
Itt a következő példa, ám ebben talán nem én vagyok az egyetlen hunyó. De majd eldönti az olvasó.
A történet arról szól, hogy egyetlen elütött szám miatt hogyan sikerült felszámoltatnom az Amazon-fiókomat.
Az angol Amazonnál még akkor regisztráltam, amikor a rendszer megelégedett egy rövid, kisbetűs jelszóval, amiben sem számok, sem különleges karakterek nem voltak. Ez bő két évtizeddel ezelőtt történt.
Akkor elsősorban lemezeket és könyveket rendeltem a szigetországból, talán akkor még nem is árultak még mást, én meg mindig nagyon örültem, amikor megérkezett a postás; szóval jóban voltunk egymással.
Aztán elhidegültünk kissé, egyrészt mert digitalizációval leáldozott a zenei lemezeknek, másrészt Magyarországra is elérkezett az internetes vásárlás kánaánja, a kínai kereskedők pedig az árakban is felvették a versenyt.
Az Amazonhoz akkor tértem vissza, amikor Londonba költözött egyik közeli ismerősöm. Előfordult, hogy az ő címére rendeltem magamnak ingyenes kiszállítással vásárfiákat (emlékszem egy táskára, egy laptopaksira és pár nagyon komor skót krimire), amelyek aztán bőrödben megérkeztek valamikor, de előfordult, hogy ismerősömet is az Amazonról leptem meg ajándékkal.
Most is az utóbbira készültem. A Háztartási Izét sokáig válogattam, mert irgalmatlan a választék, aztán eljött az ideje a fizetésnek.
Ott kiderült, hogy még a régebbi, már leselejtezett bankkártyám van regisztrálva, úgyhogy gyorsan lecseréltem az újabbra.
Olyan gyorsan cseréltem, hogy véletlenül elütöttem a lejárati időt, egy hónappal későbbi dátumot adtam meg.
A rendszer jelezte, hogy valami nem oké, én is láttam, hogy hibáztam, de azt is, hogy a tétel már nincs kosárban. Gondoltam, valahogy mégis sikerült feladnom a rendelést, de az mondjuk kissé gyanús volt, hogy nem kaptam erről visszajelzést.
Nem baj, gondoltam, várok másnapig, mert két darab Háztartási Izére nincs szükség, addig csak érkezik levél, hogy történt-e valami.
Érkezett is, csak nem egészen az, amire vártam.
A cég közölte, hogy valaki jogosulatlanul szerette volna használni a fiókomat, ezért biztonsági intézkedéseket vezettek be, többek között az összes regisztrált eszközömet lekapcsolták az oldalról, törölték a függőben lévő vásárlásokat, csakúgy, mint a jelszavamat.
Azt az instrukciót kaptam, hogy hívjam fel az ügyfélszolgálatot és ott kérjem a „fiókváltoztatási” részleget.
Gondoltam, talán létezik egyszerűbb megoldás is. Nagy ravasz módon új jelszót kértem, és amikor meg is érkezett az egyszer használatos jelszó, már ünnepelni kezdtem saját leleményességem, de amikor a gyakorlatban kipróbáltam, megint csak ugyanaz a levél és az ügyfélszolgálat telefonszáma érkezett.
Pompás.
Mit volt mit tenni, hívtam a számot, ahol persze robot jelentkezett, és arra kért, hogy ecseteljem a problémát. Ecseteltem, de kb. annyira jutottam vele, mint általában a Telekom Vandájával. Semmire.
Jó, fussunk neki még egyszer! - gondoltam, és már csak a „fiókváltoztatás” szót ismételgettem.
Ez bejött, nem sokkal később már egy élő emberrel beszélgettem, akinek erős indiai akcentusa volt ugyan, de legalább végre ki tudtam önteni a szívem valakinek.
A hölgy küldött a telefonomra mindenféle azonosítót, aztán megtalálta a fiókomat, boldogsággal a hangjában mondta, hogy nem törték fel, nem ért kár.
Mondtam, hogy ezt eddig is sejtettem, mert annyi történt, hogy elgépeltem azt a k*urva lejárati időt, nekem csak annyi kellene, hogy engedjenek vissza a fiókba.
A hölgy megértéssel viszonyult a problémámhoz, de arra kért, kicsit tartsam a telefont, beszélnie kell a műszaki fiúkkal.
Beszélt is sokáig, én meg tartottam, sokáig.
Aztán mondta, minden rendben, de visszaállítani már nem tudják a fiókot, mert az elmúlt három hónapban nem volt rendelésem, és nincsenek meggyőződve, hogy én vagyok én. Érdekes, gondoltam.
Jó, de akkor hogyan tovább, kérdeztem.
Annyit tudnak tenni, ha hozzájárulok a telefonban, hogy ledörgölik az egész fiókot, és akkor egyikünknek sem lesz rá gondja, az email-címmel pedig 24 óra múlva tudok regisztrálni egy másikat.
Jó, legyen, legyintettem nagyvonalúan, majd elköszöntünk egymástól.
24 óra múlva a rendszer azt írta ki, hogy az e-mail cím foglalt, így egy másik e-mail címmel nyitottam meg a vadonatúj fiókot, amivel immár gond nélkül meg tudtam rendelni a Háztartási Izét.
Így most már a villamosjegy lyukasztáson kívül a bankkártya lejárati dátumára is nagyon odafigyelek.
