Amikor 2018-ben létrejött a magyar kormánypárti sajtót összefogó KESMA, nem volt világos, miért volt rá szükség. Később egyértelmű lett: a kormánypropaganda egységéhez és hatékonyságához szükséges kiválóan használható építményről van szó.
2023-ban „a nemzeti szuverenitás ellen irányuló támadásokkal szembeni fellépés érdekében” megalakult a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt egyelőre nem lehet tudni. Az biztos, hogy a hivatal első teendői közé tartozott, hogy vizsgálatot indított -az Átlátszó mellett - a Transparency International (TI) Magyarország ellen.
Az idei - masszívan kormánypárti - Tranzit fesztivál egyik legérdekesebb – és legtanulságosabb – eseménye a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökének és a TI-Magyarország jogi igazgatójának a vitája volt.
Lánczi Tamás és Ligeti Miklós személyben nemcsak két szervezet, de két világlátás csapott össze, és a felek nem igazán találtak közös nevezőt.
Lánczi álláspontja szerint mivel a Transparency működését külföldi források is segítik, így szervezet veszélyezteti a magyar szuverenitást. Merthogy működése politika tevékenység, amelynek célja, hogy gyengítse a magyar kormányt.
A hivatal elnöke szerint, ha valakinek baja van a korrupcióval, az alakítson pártot , induljon el a választáson, és ha megnyeri, akkor fel tud lépni a korrupció ellen.
Ligetinek a szuverenitásról elsőként az jutott eszébe, hogy nem szuverén az a nép, melyet a kormány nem tekint partnernek, eltitkolja előle, hogy mire költi a közpénzt . Ahol a választópolgár nem tudhatja meg, miért vásárolt a kormány 300 milliárdért lélegeztetőgépet, „ami a kutyának nem kell”, és az is nehezen illik a képbe, hogy 20 ezer külföldi vett letelepedési kötvényeket off-shore cégeken keresztül.
A jogi igazgató közölte: tevékenységükhöz nagyon szívesen elfogadnak magyar támogatásokat is, a civil szervezeteknek és az állampolgároknak pedig van joguk fellépni a korrupció ellen.
Lánczi szerint a Transparency egyik „gyenge lábakon álló, manipulatív”, korrupcióval foglalkozó, jelentése miatt hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország nem jut hozzá az uniós forrásokhoz. Ligeti szerint viszont azért állították le az uniós támogatásokat, mert azokat „a magyar kormány és baráti köre ellopja”.
A vita aztán egészen elmérgesedik, amit nemcsak a vitapartnerek megjegyzéseiből, gesztusaiból, de kormánypárti közönség bekiabálásaiból is észre lehet venni. Van úgy, hogy Lánczi csitítja a közönséget, ugyanakkor később meglehetősen vészjóslóan azt mondja a TI jogi igazgatójának:
„Ti most egy állami szervvel kerültetek szembe és nem egy másik civil szervezettel vitatkoztok. Most nem ti kérdezitek fel az államot, hanem a hivatal kérdez fel titeket”,
illetve:
„Ennek a játéknak mostantól vége.’
„Ez volt életem legkeményebb vitaélménye. Kicsit olyan volt, mint a magyar csapatok sorsa a Doberdó-fennsíkon” – mondta lapunknak az eseményről Ligeti Miklós, hozzátéve, hogy tudta, hogy ellenséges közönség lesz, de bevállalta azért, hogy a mondanivalója kivételesen szűretlenül juthasson el egy számukra megközelíthetetlen közönséghez.
Azt mondja, utólag sem nem bánta meg, hogy elment a rendezvényre, még akkor sem, hogy kiderült: a lélegeztetőgépekről vagy az ingatlanmutyikról szóló tények nem rengették meg a hitükben a jelen levő hallgatókat. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy nem voltak jelen a kormánypártban csalódott jobboldali szavazók, a másik, hogy túlzottan absztraktak voltak a felhozott példák.
A jogi igazgató nem érezte, hogy az ötvenperces vita során bárkit is maga mondanivalója mellé sikerült állítania, és utólag azt is tudja, hogy „az elnyomó hangulatban” nem sikerült mindig a legfrappánsabb válaszokat adnia és csípőből tüzelni.
„Az, hogy egy hivatalvezető nyilvánosan fenyegetőzik, megelőlegezve egy folyamatban lévő eljárás végeredményét, még a NER-es gyakorlatnak is új mélysége”
– válaszolta a jogi igazgató, amikor arról kérdeztük, mi volt a legmeglepőbb számára a vita során.
A Transparency International Magyarország és a Szuverenitásvédelmi Hivatal közötti konfliktus előzménye az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvény, amelynek végrehajtója a hivatal. Ez utóbbi felméréseket végezhet, dokumentumokat kérhet be, magánembereket, cégeket, civil szervezeteket és pártokat vizsgálhat. Mindezt abból a célból, hogy feltárják, ha valaki Magyarország nemzeti érdekeit sérti.
Ez önmagában akár igazolható is lenne, csak közben a hivatal döntései ellen nem lehet panasszal élni, nem lehet bírósághoz fordulni, és az sem teljesen világos, hogy milyen mélységű adatokhoz juthat úgy, hogy hivatalosan még a bűncselekmény gyanúja sem merült fel. A TI például egy 62 kérdésből álló csomagot kapott, nem minden kérdésre válaszoltak, mert úgy vélik, azokhoz semmi közük a hivatalnak. Egyben az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert szerintük a szabályozás ellentétes az Alaptörvénnyel. Azt nem lehet tudni, hogy mikor tárgyalja az Alkotmánybíróság az ügyet, de akár évekbe is telhet, amíg ítélet születik.
Ligeti szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal tevékenysége azzal függ össze, hogy a kormány 2010 óta nem látott fenyegetettséget és kockázatokat érzékel. Egyrészt Magyar Péter személyében egy minden korábbinál hatékonyabb politikai rivális bukkant fel, másrészt jól érzékelhető gazdasági problémák vannak. Leálltak az uniós támogatások, megjelentek az építőiparban a körbetartozások, gondok vannak a fogyasztással.
„Egy autoriter logika alapján működő, párbeszédet nem folytató, mások véleményére nem kíváncsi hatalom ilyenkor jellemzően bűnbakokban és belső ellenségképben gondolkodik, így erősítve a saját táborát” – foglalta össze véleményét a jogi igazgató.
