Edőcs Márta színes üveggel álmodik

Olyan mint az anyag, amivel életre szóló szövetséget kötött: ránézésre törékeny, pedig csak a gyémántvágó bír vele. Edőcs Márta üvegművész itt él és alkot Sopronban, de lehet, munkáit New Yorkban többen ismerik...

A nagy amerikai múzeumokban eleve úgy szervezik a kortárs ékszerkiállításokat, hogy a művész is ott legyen a kollekciója mellett. Mert a műértő közönség szereti az arcról, mozdulatról is leolvasni az alkotásba tett értéket. Edőcs Márta minden bizonnyal jól esik a szemüknek, mert tényleg olyan, mint a megálmodott és egyedi technikával megalkotott üvegtárgyai és ékszerei. Egyszerre lágy és kemény, csillogó és visszafogott, meghökkentő és mégis komfortos.

- Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy minőség?

Edőcs Márta üvegművész

- Az, hogy ez az én utam. Ha el akarok jutni az értő közönséghez, mindenben az általam elérhető legjobb minőséget kell nyújtanom. Alkotásban, az azt bemutató fotókban, megjelenésben, kommunikációban, üzenetben.

- Nem zavar, hogy a szülővárosodban a többség nem is tudja, milyen professzionális művész vagy? Nem a Festőteremben állítasz ki, hanem meghívtak ékszereiddel például a New York-i MAD, azaz Museum of Art and Design tárlatára a világ legjobbjai közé.

- Egyáltalán nem zavar. Itt is ismer az, aki fontos, aki ismeri és értékeli a kortárs művészetet. Szerencsére itthon is egyre többen vannak és folyamatosan nő az érdeklődés. Az is a feladatunk közé tartozik, hogy műveljük a közönséget.

- Nem is tudjuk mi hétköznapi emberek megkülönböztetni a jó kézművest az iparművésztől. Segítesz?

- Ez nem nehéz. A kézműves a hagyományokon alapuló tárgyat hoz létre általában sorozatban. Az iparművész - vagy mondhatnám tervező művésznek - valami újat alkot; vagy formát vagy technikát, de mindenképpen olyat, ami eddig nem volt. És ritkán készíti el alkotásait nagy számban.

- Te hogyan lettél művész, emlékszel?

- Ó, hogyne! Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy alkotó leszek. Ez a tudat ráadásul előbb volt, mint az üveg. A szüleim is művészetben jártas emberek voltak, édesanyám építész-statikusként dolgozott, gyakran vitt kiállításokra. Apukám is mérnök volt és egyben remek fotós, aki ha nem kapta meg a boltban azt a minőséget például egy irattárcában, amit magáénak érezhetett volna, akkor megvette a bőrt és elkészítette magának. Tudom, otthon rakták le az erős alapokat az én életemhez. Tizennégy éves koromtól már tudatosan kerestem a lehetőségeket; rajzolni jártam a Festőterembe Kovács-Gombos Gáborhoz, illetve Győrbe, varrtam, kötöttem és terveztem, ami csak eszembe jutott. Érettségi után textil szakra jelentkeztem az iparművészeti főiskolára, de nem vettek fel. Másodszorra sem. Azon a nyáron Németországban voltam barátoknál, ahol láttunk egy üvegkiállítást. Nagy hatással volt rám, és ott elhatároztam, hogy váltok. Eleinte autodidakta módon tanultam a szakmát, lépésről lépésre haladtam.

- Nem lehet könnyű anyag az üveg. Én például csak összetörni tudom.

- Sokoldalúan felhasználható rendkívül izgalmas anyag az üveg, s én sem úgy kezdtem, hogy új technikákat találok ki a megmunkálására. Először kis üveg kaktuszházikókat gyártottam, majd Tiffany-üvegekkel foglalkoztam, belsőépítészeti megrendeléseket kaptam. S közben tanultam, tanultam...

- Meg felépítettél egy vállalkozást.

- Azt is kellett. Miután a magam nyersanyagai után jártam, ami a kilencvenes évek elején még nem is volt olyan egyszerű, kézenfekvőnek látszott, hogy hozok anyagokat kollégáknak is. Eladtam az autómat és annak árából lett az első árukészletem. Még felsőfokú külkereskedelmi végzettséget is szereztem ennek érdekében. Az üveges alapanyagok kereskedelmére létrehozott vállalkozásom most is működik.

- Említetted a tanulást. Nálad ebben a folyamatban is tetten érhető a mindenáron minőségre törekvés... Úgy tudom, még Amerikában is tanultál.

- Pedig az esélytelenek nyugalmával pályáztam arra az amerikai ösztöndíjra. Személyre szóló program volt, több mint egy hónapon át jártam üveggyárakban, kis kézműves üzemekben, üvegművészek műhelyében, galériákban szerte az államokban. Kezdetben Zürichben kurzusokon tanultam, de Amerikából hazatérve már én is elkezdtem tanítani. Eleinte a saját műhelyemben, majd Zürichben, Ausztriában, de az utosó pár évben már Amerikában is tartok kurzusokat. A mai napig fontos számomra a folyamatos fejlődés, tanulás.

- Mondd, érdekli a művészeket, hogy el tudják-e adni az alkotásukat?

- Csak a magam nevében beszélhetek; engem nem. Ezért is jó, hogy van a cég, ami az anyagi hátteret biztosítja, így mellette kísérletezhetek, tervezhetek, alkothatok. Amikor valami megszületik a fejemben - s bevallom egyfolytában kattog az agyam -, akkor nem érdekel semmi más, mint a kihívás, hogy megvalósítsam. Aztán amikor elkészült, nyilván jó, ha pozitív a visszajelzés. A meghívások is inspirálnak, de a tárgyak jó része megszületne akkor is, ha aztán a fiók mélyén végeznék.

- Így lettek az ékszerek is?

Gyűrű a Florál buborék sorozatból.

- Igen, először magamnak készítettem őket, aztán belemélyedtem. Az üveg hozta az ezüstöt és a kettő együtt kifogyhatatlan tárháza lett az ötleteimnek.

- Annyira egyediek! És mesélnek, mint egy jó kép vagy fotó.

- Ez jó. Igen, a sorozatok jó része valamilyen élményen alapul. Az ember kidolgozza magából a gondolatait, örömeit vagy a fájdalmait. Valaki szoborba önti, én üvegbe.

- Mi az, ami csak rád jellemző, ami Edőcs-specialitás?

- Ékszereimnél az ezüstgyurmában, illetve annak a hagyományos ötvöstechnikával és, illetve vagy, üveggel való társításában vagyok specialista. A másik szakterületem az a technika, amit SEJTelem névre kereszteltem. A megnevezés olyan mintarendszert takar, mely egy kísérletezési folyamat eredménye. Kemencében történő többszöri olvasztással, csiszolással, homokfúvással készítem az üvegpaneleket, melyeken a színes, transzparens mezők 3D hatással foltokban jelennek meg és fényviszonyoktól függően, minden napszakban más és más sejtelmes látványt mutatnak. Ezzel a technikával, modern faliképeket és plasztikákat készítek. Az amerikai Corningban – ami talán a világ legizgalmasabb üvegművészeti központja, egyben a szakmabéliek paradicsoma hatalmas múzeummal, kortárs gyűjteménnyel, könyvtárral és hihetetlen felszereltségű tanműhelyekkel - is ezt a két technikát tanítom.

Egy példa a különleges Edőcs-technikára: red network.
Kórodi Zsuzsanna

- Mi a cél? Mit akarsz még elérni?

- Nem érdekel a felszíni csillogás, sokkal inkább a formák, fények és a tárgyakban rejlő üzenet és energia. Olyan harmonikus, időtálló és egyedi üvegtárgyak alkotása, amik magas szakmai szinten kivitelezve pozitívan befolyásolják a tereket, a környezet, és ezen keresztül az emberek életét. Fontosnak tartom a vizuális környezettudatosságot, a kultúrát, hisz a minket körülvevő tárgyak, illetve környezetünk látványa, energiája komoly befolyással vannak mindennapjainkra. Olyan projekteken dolgozom, melyekkel erre műveljük a közönséget.

Névjegy

Edőcs Márta a soproni Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, az üvegművészet alapjait Hefter Lászlótól tanulta. 1999-től csoportos és önálló kiállításokon is találkozhatnak a műértők alkotásaival itthon és külföldön egyaránt. 1993 óta használja az úgynevezett Fusing-technikát. Színes síküveglapokból kivágott felületeket, üveg fritteket, szálakat olvaszt eggyé, ily módon létrehozva tálakat, fali paneleket, kisplasztikákat. 2010 óta kemencében készült üveg-elemeket, illetve lángon olvasztott üveggyöngyöket, ezüsttel kombinálva ékszereket is készít. 1995 óta tanítja az üvegművészeti technikákat itthon, Zürichben, Ausztriában és Amerikában. Kulcsszava a harmónia. Edőcs Márta Sopronban él, és két tehetséges fiatal édesanyja.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra