- Nekem ez a csajos tetszik a legjobban! - mutatja a terem túloldalán a színes Monroe-montázst egy fiatal lány. A kép egy licista munkája, egy, a közel hatvanból, ami a Festőteremben nyílt Líceumi Tárlaton látható, ahol a diákok mellett a gimnáziumhoz kötődő neves alkotók is kiállítottak. A Monroe képet alaposan szemügyre vevő karcsú lány térül-fordul, nézeget, majd megáll Kovács-Gombos Gábor festménye előtt.
- Ez még jobban tetszik! - sóhajt fel, és élénkülő érdeklődéssel hallgatja a Líceum igazgatójának, Tölli Balázsnak az ismertetőjét a szerzőről és művéről.
Érdekes találkozások történnek egy kiállításon. Minap például kiállító licisták jártak a Festőteremben az igazgatóval, amikor a Cseresznyevirág Gyermekotthonból érkezett egy látogatócsoport. Kicsik és nagyok, elevenek és kevésbé érdeklődők, jól rajzolók és kiváncsiak, bemutatkozók és nézők találtak hirtelen egymásra a képek előtt.
S hatni kezdtek előbb a szavak, azután a formák, színek, fények...
A líceumi diákok elmondták az érkezőknek miért azt és miért úgy rajzoltak, festettek. Tölli Balázs is mesélt az alkotókról; maiakról és neves művésszé vált diákokról, tanárokról. A gyerekek szájából kézenfekvő kérdés, a "mennyit ér?" kapcsán mennyi mindent el lehet mondani a művészetről, a kultúra értékéről, a megítélésről, esztétikáról! S milyen jó, ha a kezdő tárlatlátogatót "kézen fogja" egy értő, és elbeszélget vele a kép előtt, bekapcsolva vagy elfordítva egy képzeletbeli csapot, ablakot, ami talán új irányt szab az érdeklődésnek.
Ilyen találkozásoknak is tere egy kiállítás, ilyen beszélgetésekre is hív a Líceumi Tárlat a Festőteremben.
