Egy emlékzenekar általában kétféle okból alakul: megálmodói egyrészt szeretnék feleleveníteni, újragondolni a hajdani művész vagy művészek munkásságát, másrészt örömet szerezni a régi és új rajongóknak. Cserháti Zsuzsa dalait nemzedékek ismerik, hallgatják s éneklik hosszú idő óta. Nem Kutasi Heléna ismert soproni énekesnő az első, aki elhatározta és megvalósította, hogy emléket állít a tragikus sorsú előadónak, ám ő az egyetlen, aki a koncerteken – muzsikustársaival együtt - felvállalja a csillogás mögött megbújó sebezhetőséget. Az emlékzenekar tagjai készülnek a visszatérésre.
- Cserháti Zsuzsa gyerekkorom óta nagy kedvencem. A magyar könnyűzenei élet tragikus sorsú, de annál meghatározóbb énekesnője. Halála után született meg a gondolat a fejemben, hogy ezt az értékes munkásságot nem kellene veszni hagyni – meséli Kutasi Heléna - Akkor még csak magamban tervezgettem. Évekkel később határoztam el, hogy megvalósítom az álmomat, és összehozok egy estet, mely a kivételes tehetségű művésznek állít emléket.
Amikor elkezdtem a műsort összerakni, akkor még csak találomra válogattam a dalait, közben rajzolódott ki, hogy egy konkrét koncepcióra fel lehet fűzni a koncertet. Ez pedig az emberi élet állomásai, születéstől a halálig. Ezután már teljesen máshogy tudtam a dalok között keresgélni, elkezdett életre kelni egy kerek, de szakmailag rengeteg kihívást tartalmazó koncert.
Arra gondoltam, a mai, egyre embertelenebb világban vajon szükség van-e még az érzelmek ilyen intenzív kifejezésére? Énekesi pályafutásom alatt sokszor megkaptam, hogy túl érzelmesen választok dalokat, az emberek szórakozni akarnak. Ez igaz is. De vajon érezni már nem akarnak? Egymagam döntöttem úgy, felvállalom, hogy esetleg megmosolyognak érte, de ez a koncert a mély érzelmekről fog szólni, nem kizárólag a szórakoztatás lesz a cél, hanem inkább a mélyre utazás, elgondolkodtatás. Így állt össze a fellépés programja, rengeteg, szebbnél szebb dal közül választottam ki azokat, melyek egy egész emberi élet állomásairól tudnak mesélni, felszínre hozva ezáltal a mélyben bújó, esetenként fájó emlékeket.
Sikerült egy olyan, kiváló zenészekből álló csapatot összetoborozni, akik velem együtt felvállalják ezt, s végül, egy évig tartó próbafolyamat után három teltházas koncertet tudtunk adni a Búgócsigában. A szervezőcsapatnak ezúton is nagyon köszönöm az önzetlen, profi hozzáállást. Nem biztos, hogy ezzel a három koncerttel maximálisan közvetíteni tudtam az elképzeléseimet, hiszen az egyik legnehezebb dolog a lelkünket lemezteleníteni. Ez egy folyamatos belső, és állandó szakmai munka, melynek folyamatát fantasztikus élmény átélni. Igazi önismereti tréning, mely néha bizony felszakítja a sebeket. De véleményem szerint pont ez az egész emberi lét értelme: merni érezni, kimutatni, felvállali azt, akik vagyunk. Akkor is, ha félünk a sebezhetőségtől.
A tervek és a megkeresések alapján még sok munka vár ránk, de csodálatos zenésztársaimmal minden percét élvezzük, és alig várjuk, hogy újra színpadon állhassunk.
A zenekar tagjai: Horváth Gabriella, Árva Edina, Kiss Noró, Szabó Laci - vokál, Schermann Gergő, Bércesi Dániel - gitár, Lakatos Levente - basszusgitár, Mészáros Meszi László - dob, Dárdai Borbála - zongora, Pinezits Pini Zoltán - harsona, Ifj. Lukácsi György - trombita, Wagner Máté - szaxofon, Kutasi Heléna - ének
