Mi más lehetne egy fiatalemberből, akinek testnevelő tanár és kosárlabdaedző az édesapja, és maga is a pályák mellett nő fel, mint sportoló...? Ifjabb Palkovits Tamás számára ez az út mégsem volt ilyen egyenes. De a harminckét éves fiatalember nem is szereti az egyszerű dolgokat. Ő a küzdés maga. Bár iskolásként jól kosárlabdázott, később az extrém sportok felé fordult; mindent kipróbált, ami veszélyes, a társaival épített ugratókon BMX-ezett. Gyakori vendég volt a kórház sürgősségi osztályán, állandó aggódásban tartva családját. Hét évvel ezelőtt aztán minden megváltozott egy szempillantás alatt.
Tamás munkahelyi balesetben elvesztette a jobb kézfejét. Ma már tud róla beszélni és azt is megfogalmazta, a veszteség tette azzá, ami: egy eltökélt, tehetséges, szívós triatlonista. És a duatlon országos bajnoka! (A dutalon a triatlon rokon sportága, sorrendben futásból, kerékpározásból és futásból áll.)
- Gyerekkoromban utáltam futni is, úszni is. Most a futás már egész jól megy, a vízben viszont még sokat kell fejlődnöm. A legerősebb számom azért a kerékpár marad mindig - mondja mosolyogva ifj. Palkovits Tamás. Mosolyát különösen értékelni kell, mert a baleset után nehéz volt feldolgoznia a veszteséget. Céljai, munkái, kedvenc időtöltései mind két kézre voltak tervezve. " Ha akkor apa nincs és nem kezd el okosan és türelmesen terelgetni a sport felé, még mindig otthon ülnék kétségbeesetten" - emlékszik vissza a nehéz hónapokra a fiatalember.
Először a kerekesszékes kosárlabdát próbálta ki, aztán a kerekesszékes kézilabdát.
- Eleinte lendületet adtak az edzések és a versenyek, azután barátokat és társakat. Sokat köszönhetek Tomoya Péternek és dr. Bihari Csabának, akik a saját példájukkal és személyiségükkel rendet tettek a fejemben. De még mindig vissza tudott vinni a mélybe, ha valami nem sikerült, kudarc ért. Egészen addig így volt ez, míg valaki meg nem kérdezte - talán nem is gondolta komolyan -, "Tamás, miért nem triatlonozol?" Hát írtam a szövetségnek, hogy jelentkezem parasportolónak. Kaptam egy kontaktot; ő volt dr. Szentpéteri Diána triatlonos, aki bevezetett ebbe a tényleg nekem való sportágba. Edzőmmel, Koronika Judittal ők faragtam belőlem triatlonost és duatlonost - sorolja a történéseket a bajnok. Bevallja, az első futóedzésen majd' meghalt, de kiderült, sokkal gyorsabb, mint gondolta volna. A medencében is hihetetlen fejlődést képes produkálni, így hamar kialakult benne a gondolat:
"Akkora őrültség kézfej nélkül triatlonozni, hogy nekem ez kell..."
Beajánlották a Extrememan Clubhoz, és sportolójukként már nevezhetett is a versenyekre. Élete első triatlonján - mindössze három évvel ezelőtt - 1 óra 18 perc alatt teljesítette a 750 méter úszást, a húsz kilométeres kerékpáros távot és az öt kilométer futást. Bár minden pálya más, ezt most már egy óra öt perc alatt tudja. Megjött a kedve, hiába a nehézségek, a veszélyes helyzetek, a nyílt vízben a véletlen fejberúgások, esések és zúzódások... Vagy éppen ezért? Egyre több versenyen vesz részt, nemcsak a parasportolók bajnokságain, hanem az épekén is. Utóbbi számára egy jó edzés, de egyre többször a dobogóra is feláll. Versenytársai sokszor csak a gratuláló kézfogásnál döbbennek rá, kivel és mivel is állnak szemben, illetve gyakran; alatt.
Az idei évben Palkovits Tamás már mindenhol ott volt, ahová tervezte, hogy elmegy, pedig a nevezéseket és a felkészülést is saját magának kell finanszíroznia. A marosvásárhelyi duatlon világbajnokságon az enyhén sérült parasportolók (PTS 5) között második lett, ma a duatlon ranglistán a felnőtt férfi III-as kategóriában (vagyis a 30-35 évesek között) ő az első. Az országos triatlon bajnokságon pedig háromszor léphetett a dobogóra.
- Jó év volt, csak azt sajnálom, hogy eddig nem versenyezhettem soproni színekben. A SMAFC segítségével viszont a következő szezonban már a városért és az egyetemi klubért is hajthatok - mondja eltökélten ifj. Palkovits Tamás.
Jegyezzék meg a nevét; még hallani fogunk róla...
