Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvényét más fesztiválokhoz hasonlóan az elmúlt két évben a koronavírus miatt kénytelenek voltunk nélkülözni, azonban idén már semmi nem állhatott a szervezők és a fesztiválozók útjába. Több, mint 50 helyszínen hat napon keresztül zajló programok várják a Szigetre érkezőket.
Megérkezve a legendás K-hídhoz, rögtön feltűnt egy komoly változás, az egyébként nagyon ramaty állapotban lévő híd a fesztivál területén kívülre került, így fel sem díszítették. Ezzel mondjuk nagyjából a főbb változások végére is értünk, ugyanis a Sziget pont ugyanolyan, mint három vagy hat éve. Mintha az elmúlt két év szünet meg sem történt volna.
A szervezők nagy rutinnal ugyanolyanná varázsolták a területet, ahogyan azt megszoktuk. Amivel sajnos nagyon nem tudtak mit csinálni, az az eső hiányában kiszáradt fű, ami azért elég szomorú látványt nyújt (ki tudja, kinek kellett volna locsolnia az elmúlt hetekben a területet) és a por. A por ízét a szánkban elég hamar megérezzük, nem véletlenül mászkálnak nagyon sokan kendővel a szájuk, orruk előtt.
Ha nem lesz semmi eső, akkor a helyzet, mármint porügyileg csak rosszabb lesz. Cserébe a Sziget-lakóknak még több tisztálkodási lehetősége van, igényesen kialakított zuhanyzók vannak a terület számos pontján. Olcsóság az nincs. A napijegy 32000 forint, egy szelet pizza 1990, egy alap hamburger 2950, a sima lángos 3500, bécsi perec 1200, kürtöskalács 2000, fél liter ásványvíz 850, a szénsavas üdítők 890 forintba kerülnek, fél liter csapolt Dreher 1290, a pálinka négy centje 1950.
Jól lakni szinte lehetetlen 5000 forint alatt, a berúgásról már nem is beszélve. A Szigeten van (természetesen) Nemzeti Dohánybolt, patika és Aldi is. Itt volt a leghosszabb sor kora délután. A vécék egy fesztiválon neuralgikus pontnak számítanak, e kapcsán jó hír, hogy a toi-toi-ok jó részét angol vécékre cserélték a szervezők. Kora délután még álmos arcát mutatta a Sziget.
Azonban ez ismerős arc, mintha mindig is ezt láttuk volna az elmúlt évtizedben. Sátrak, poros utak, színpadok, árusok. És fiatalok. Jórészt külföldiek. Az emberek mások, de a Sziget-érzés még mindig ugyanaz. Jó, hogy megmaradt nekünk az elmúlt 30 év zűrzavarában.
