Védőnőnek lenni kihívás. Nekik és munkájuknak köszönhető, hogy a várandós anyák és az újszülöttet nevelő szülők az adott élethelyzetben biztonságban érezhetik magukat. Tudásukkal és tevékenységükkel hozzájárulnak a magzat és a gyermek egészséges fejlődéséhez. A Védőnők Világnapja alkalmából egy soproni származású pályakezdő, fiatal hölgyet kérdeztem arról, miért ezt a hivatást választotta.
- Viszonylag korán, általános iskolában tudtam már, hogy az egészségügy valamelyik területén képzelem el a jövőmet. Abban is biztos voltam, hogy szeretem a gyerekeket és szívesen segítek másoknak, így a középiskolai éveim elején már elég jól körvonalazódott bennem, hogy a védőnői pályát választom majd – meséli Németh Viktória. - A tavalyi évben végeztem Budapesten, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán, Egészségügyi gondozás és prevenció szakirányon, védőnő szakon. Szeptember óta dolgozom ebben a munkakörben.
Védőnőnek lenni nem egy munka, hanem egy hivatás, melyet szívvel és lélekkel lehet csak igazán végezni. Nagy felelősség hárul ránk, hiszen a várandósgondozástól kezdve a gyermek megszületésén keresztül, annak felnőtté válásáig belelátunk a családok életébe. A szakmánknak különböző részei vannak, a területi, az iskolai védőnők, a kórházi védőnők, a családvédelmi szolgálatoknál dolgozó munkatársak, és a vezető védőnők. Ennek köszönhetően a családok számára minden élethelyzetben elérhető egy segítő szakember.
Pályakezdőként az ember félelmekkel telve, de annál nagyobb lelkesedéssel indul neki egy újabb életszakasznak. Mióta területi védőnőként dolgozom, tudom, hogy jó döntést hoztam mikor ezt a szakmát választottam. Minden alkalommal örömmel tölt el, mikor egy várandós jelentkezik nálam, azzal a hírrel, hogy egy új életet hord szíve alatt. Ettől a tanácsadástól kezdve a szemem előtt válik egy nőből édesanya és házaspárból szülők. Számomra nagyon fontos, hogy próbáljam őket a tudásomnak megfelelően felkészíteni az előttük álló, kicsit sem könnyű feladatra. Igyekszem őket támogatni gyermekük nevelésében. A nagy felelősség mellett nagyszerű érzés végig kísérni egy gyermek fejlődését a világra érkezését követően. Fontos feladatomnak érzem, hogy ha bármilyen eltérést észlelek, akkor a lehető legkorábban jelezzek a család és a gyermekorvos számára, illetve tovább küldjem őket a megfelelő ellátási területre. A fejlődés megfigyelése mellett nélkülözhetetlen része a segítő munkámnak, hogy a családok lelki támogatásával is foglalkozzak.
Szívmelengető érzés mikor az édesanyák vagy édesapák nekem köszönnek meg egy jó tanácsot, vagy amikor egy lelkileg nehéz, megviselő helyzetben meg tudom nyugtatni őket. Néha elég csak egy jó szó, egy kis odafigyelés vagy egy történet meghallgatása, ami a család számára, abban a pillanatban megoldást jelenthet.
