Hogy lesz valakiből mézeskalácssütő mester? Minden út más, és van akié elég kacskaringós is. Baráth Éváé mindenképpen. A Fejér megyei Előszálláson élt családjával, egy nevelőintézeti központban dolgozott gazdasági vezetőként, de eredeti szakmája szerint rendszerszervező üzemmérnök. Nos, mindez elég messze van ahhoz, hogy fertőrákosi mézeskalácsos legyen, de ettől csak még szebb és izgalmasabb a története.
- Volt egy kollégám, aki beiratkozott Budapesten kosárfonó tanfolyamra. Engem is megtanított az édesanyám sokféle kézimunkára, ügyes is voltam, gondoltam én meg kitanulom a szövést. El is kezdtem a kurzust, de első évben még nem volt szakosodás, többféle kézművességgel foglalkoztunk. A kötelező nyári táborban pedig elfelejtettem regisztrálni a szövőkhöz, s mire ez kiderült, már csak a mézeskalácsosoknál volt hely. Ötven éves voltam akkor, s amikor hazavittem az első alkotásaimat, a családom azt mondta, tegyek le a szövésről, ez nekik sokkal jobban bejön - meséli Baráth Éva. Persze neki is megtetszett a dolog, sőt, egyenesen beleszeretett a sütés és díszítés összetett, szemet és gyomrot melengető folyamatába.
- Az alkotás érdekel ma is a legjobban, az, hogy létrehozhatok valamit, ami finom is, szép is, és örömet szerzek vele. Persze sok mindent meg kellett tanulnom ahhoz, hogy mestere legyek a készítésének, de örömmel lestem el a praktikákat és kísérletezem állandóan. Még harminc év elteltével is imádok új mintákat kitalálni!
Baráth Éva 2004-ben költözött családjával Fertőrákosra, s ma már az Alpokalja-Fertőtáj minősített védjegyes kézművese, a Hellofertőrákos Turisztikai Egyesület aktív tagja. A sikerek is kísérik útját: Magyarországot képviselte az Európai Mézekalácsosok Fesztiválján Hamburgban, ott volt számtalan fesztiválon, falunapon, vásáron, bemutatón. Hívják iskolákba, óvodákba, plázákba. Most éppen tizenhatodszor van külön standja a győri Árkádban.
- Az ünnepek nekem mindig kihívást jelentenek, de amig örömöm telik benne, nem hagyom abba. Már augusztusban elkezdtem a készülődést karácsonyra, a dísznek való mézeseket már akkor megsütöttem, különben el sem készülnék az ünnepig. A végére maradnak az ennivaló sütik - mutat körbe Évimézi a plafonig érő dobozhegyen. Házikók, huszárok, csillagok, Mikulások, harangok, angyalkák, fenyőfák és persze szívek számtalan változatban, pirosak, zöldek, hófehérek, klasszikusak és modernek várják a vevőket és a karácsonyt.
- Az a specialitásom, hogy kívánságot vagy címzettet is írok a kiválasztott mézesre. Csak megmondják, kinek szánják és mi legyen a szöveg, mire végeznek a vásárlással, már becsomagolva ott vár az egyedi ajándék. A kezem szerencsére nem remeg - mosolyog Éva, miközben újabb és újabb dobozokat megnyitva mutatja a kicsi, nagyobb és mégnagyobb kalácsokat. Meg sem tudom számolni, hányféle van, a precíz kimutatásból kiderül, a polcon háromszáz különböző formát rejtenek a kosárkák. Persze nem mind karácsonyi, hiszen mézeskalácsot bármikor ehet az ember. Főleg, ha ismeri Baráth Évát, Fertőrákoson.
Én már a szerencsésekhez tartozom és már azt is tudom, Évimézi süteményei nemcsak szépek, nagyon finomak is - nem csak karácsonykor, de akkor különösen!
