Bár a megnyitó csak csütörtökön lesz, a SopronFest gyakorlatilag elkezdődött. A Liszt-központ Munkácsy-termében Lobenwein Tamás fotóriporterre emlékeztek. „A rendszerváltás fotósaként" emlegetett Lobenwein Tamás idén lenne 80 éves. Több volt mint a rendszerváltás fotósa... Sopron lelkiismerete volt. Akik ismerték, ma is látják, ahogy szandálban, kopott farmerben, vállán a fotóstáskával kezében sokszor már a cserére előkészített objektívvel, villogó szemüveglencsékkel megy a Deák téren, hogy aztán pár perc múlva már a Fő téren vagy a Bécsidombon legyen - mindig ott, ahol történik valami, vagy történhet valami...
Rá emlékeznek a tisztelői azzal a tárlattal, amely elsősorban a rendszerváltás éveit öleli fel, kiemelten a Páneurópai Piknik határáttörés pillanatait, amely sorozat a világsajtót is bejárta. De Sopron is ott van a falon, Lobenwein Tamás szemén leresztül láttatva. Egy régi Sopron.
A kiállítást Kárpáti György fotóművész személyes hangvételű, nemcsak a művészt, az embert is megidéző beszéde nyitotta meg. Bella Árpád, a Páneurópai Piknik idején szolgálatot teljesítő határőr-parancsnoka is felidézte azokat a perceket, amik a fotóst és a képeken szereplőket világhírűvé tette.
A Munkácsy-terem Weiler Péter „Kár lett volna disszidálni" című tárlatának is helyet adott, s ennek az volt a különlegessége, hogy több képet kifejezetten Lobenwein Tamás korabeli képei ihlették. A téma tehát ugyanaz, a feldolgozás, a stílus, a szemlélet más. De így jó kikerekíteni egy történetet.
Különleges program volt szombat este az élő podcast-beszélgetés: Tilla és Kiss Tibor először kerülgették a "forrókását", de aztán csak előjöttek az őszinte, egyértelmű mondatok. Bár Kiss Tibi nem a nagy kitárulkozásairól híres, hiteles tudott maradni úgy is, hogy nem boncolgatta szét útkereső személyiségét. A Quimby frontembere néhány éve nem alkotott és kiállításon se mutatta meg műveit, most Sopronba a képeit is elhozta. A Liszt-központ első emeletén bemutatott kiállítás címe: Zsigeri történetek. És valóban azok...
