A Tiszaligeti Sportközpontban rendezték meg a III. Shihan Furkó Kálmán Emlékverseny – 39. Szolnok Kupa – Nyílt Európa Bajnokságot Szolnokon. A rangos sporteseményen nyolc - Ausztria, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Magyarország - 350 versenyzője vett részt. A SMAFC Waido karate klub három versenyzője is ott volt a szolnoki csarnokban, s ennek külön érdekessége, hogy mindhárman egyazon családnak a tagjai. A 14 esztendős Kis Bernadett volt köztük a legeredményesebb; aranyérmes lett, és ezzel kategóriájában megszerezte az Európa Bajnoki címet! Bátyja, a 16 éves Kis Gellért a bronzéremig küzdötte magát. Édesapjuk, dr. Kis Árpád (55 éves) ezüstéremmel térhetett haza. Az elért eredmény ismeretében kijelenthető, hogy mindhárom karateka kimagasló teljesítményt nyújtott, ezzel is öregbítve Sopron és a SMAFC jó hírét.
Demeter Zsolt, a SMAFC Waido vezető edzője a Kis család értékelésekor külön kiemelte: a három Kis - akiknek indulása már önmagában is kuriózum -, egy rangos nemzetközi versenyen, kemény küzdelmek árán jutott fel a dobogóra.
- Ritkán fordul elő, hogy szülő és még két gyermeke is a küzdőtérre lép, különösen egy ilyen nehéz megmérettetésen. Ne feledjük, hogy a verseny egy nyílt Európa Bajnokság volt, nyolc ország induló versenyzőinek részvételével, vagyis kifejezetten kemény volt a mezőny. Az a tény, hogy mindhárman éremmel tértek haza, bizonyítja a felkészülés sikerességét, és a befektetett kemény edzésmunkának az eredményességét. Megjegyzem, hogy klubunkban kifejezetten gyakori, hogy szülő és gyermeke, vagy akár több gyermeke együtt edzenek, ami nagy öröm a számunkra, mert ebben a formában az edzés egyben tartalmas családi programmá is válik. Természetesen nem lesz mindenkiből versenyző, és nem is kell mindenkinek azzá válnia. Mindig arra törekedtünk, hogy aki beáll hozzánk edzeni, az jól érezze magát, és megtalálja a számítását, kortól és felkészülési szinttől függetlenül. A legfontosabb, hogy tudjon fejlődni önmagához képest. Büszkék vagyunk arra, hogy edzőtermünkben a 4-5 évestől a 70 évesig minden korosztály képviselteti magát. Ez adja a bázist, amire épül az egész klub, és amiből természetes módon kinövi magát a versenyzők csoportja. Ők már több és magasabb szintű edzésmunkát vállalnak, és - különösen versenyek előtt - specifikus felkészítésben részesülnek. Mindennek ellenére ritka, bár klubunkban volt már rá példa, hogy szülő és gyermek együtt indult versenyen - mondta el Demeter Zsolt.
Dr. Kis Árpád elismeri, számára külön motivációt jelent, hogy a gyermekeivel készül és vesz részt a versenyeken.
- Sok komoly és kemény edzés van mögöttünk. A teremben végzett edzéseken felül még ott voltak a hétvégi futások, erősítések, amiket tervezetten, okosan, erőinket beosztva kellett teljesítenünk annak érdekében, hogy a versenyre csúcsformában legyünk. Oda kellett figyelni az étkezésre, a pihenésre, az alvásra. Ötvenöt éves vagyok, és ebben a korban már másként működik a test: a regenerációhoz sokkal több idő kell. De együtt edzettem a gyermekeimmel, ami plusz motivációt adott - mondta el a karatéka apuka. Azt is elárulta, hogy szülőként minden versenyt nagy izgalommal él meg. A kyokushin karatéban knock-down (vagyis kiütéses) rendszer van érvényben, ami azt jelenti, hogy minden rúgást és ütést teljes erővel hajtanak végre, és akkor lehet győzni, ha az ellenfél vagy „lemegy” egy ütés vagy rúgás következtében, vagy feladja, illetve nem tudja folytatni. "Ha megütnek vagy rúgnak, az fáj. Ha én ütök vagy rúgok, az is tud fájni. Ennek tudatában szülőként beküldeni a gyermekemet a küzdőtérre, mindig aggódással jár" - vallotta be dr. Kis Árpád.
A versenyen több páston folytak a küzdelmek. Gellért mérkőzéseit végig tudta nézni édesapja, lánya "harcainak" nagy részét is, de...
- Amikor Bettit szólították a döntő küzdelmére, akkor hívtak engem is. Soha nem felejtem el azt a pillanatot: ott állok, készülve a saját küzdelmemre, miközben rálátok arra, hogy a lányom is ott a tatamin, és én nem szurkolhatok érte, nem biztathatom, mert a saját küzdelmemre kell figyelnem. Ez a pillanat kitörölhetetlenül beleégett az emlékeimbe - árulta el dr. Kis Árpád.
De hiányérzete nem lehet: három éremmel térhettek haza!
