A Palkovits vezetéknév hosszú idő óta ismerősen cseng a soproni sportolók és szurkolók körében. Az édesapa, Palkovits Tamás Péter legendás testnevelőtanár és kosárlabdaedző, fia, Tomi pedig remek kosaras, kézilabdás, újabban pedig triatlonos is.
Nem meglepő, hogy szinte születése óta fontos része életének a sport, amely akkor is kapaszkodót jelentett számára, amikor egy balesetnek köszönhetően át kellett gondolnia és szerveznie a mindennapjait. Tomi derűs, kitartó és bölcs fiatalember, aki azt vallja: a sport nem cél, hanem egy lehetőség arra, hogy jobb ember legyen.
A sport gyerekkorom óta a mindennapjaim része, a triatlonozással és a duatlonizással azonban csak idén kezdtem foglalkozni. A versenyeken nincs különbség: épek és a fogyatékkal élők – például a kézsérültek, mint én - együtt mérik össze erejüket. Eddig hat vetélkedésen vettem részt – meséli a fiatal sportoló. - Korábban játszottam Sopronban, a kerekesszékes kosárlabda- és a kézilabdacsapatban, így elmondhatom, hogy a triatlon sokkal összetettebb mindkettőnél.
Három sportágban – futásban, biciklizésben, úszásban – is jónak kell lenni, emellett lényegesen több edzést igényel. Sok embernek az a véleménye: nem nagy dolog, hiszen csak futni kell, úszni és kerékpározni, én azt mondom: a triatlon sokkal kegyetlenebb ennél. Egy sprinttávon 750 métert úszunk, utána van 20 kilométer bicajozás, majd 5 kilométer futás. És ez a legrövidebb táv. Ennél jóval fárasztóbb teljesíteni a leghosszabb távot: 3,8 kilométer az úszás, 180 kilométer a kerékpározás és 42 a futás. Ilyen versenyen – egy sérülés miatt - még nem vettem részt, de később majd szeretnék. A triatlonban a sportolónak ismernie kell a saját korlátait, és azt, hogy mikor kell frissítenie.
Egyedül készülsz fel a megmérettetésekre vagy vannak csapattársaid, edzőid?
Kimondott edzőm nincsen. Az úszásban közel egy éve Vass Anitával dolgozom együtt. Neki is köszönhető, hogy jelentősen tudtam javítani az időeredményemen. Az úszás a legnehezebb nekem, hiszen nem gyerekkorom óta űzöm ezt a sportágat. Ez az a szám, amiben a legtöbbet kell fejlődnöm. Kerékpározni és futni leginkább egyedül szoktam a saját edzésterveim alapján, de az utóbbi időben időnként együtt készülök a versenyekre Koronika Judittal, a Berzsenyi-gimnázium hajdani testnevelőtanárával, aki nagyon nagy név a triatlonozásban.
Van-e példaképed?
Igen. Az ugyancsak soproni Maróti Vilmos, aki közel annyi idős, mint az édesapám, de az időeredményei jobbak az enyémeknél.
Melyik volt eddig a legemlékezetesebb versenyed?
A Szombathelyen megrendezett vasi vasember. A Csónakázó-tóban úsztunk, körülötte futottunk és Pornóapáti felé bicikliztünk. Nagyon élveztem, hogy fél másodpercig együtt futhattam egy világbajnokkal, és nagy élményt jelentett a szurkolók népes tábora is. Ott összesen 15 percet sikerült javítani az időmön, és ez számomra komoly eredmény. Sajnos, már úgy érkeztem a versenyre, hogy izomlázam volt – előtte belementem olyan edzésekbe, amelyekbe nem kellett volna – így az utolsó két kör futás már fájdalmas volt. Legközelebb jobban figyelek majd erre is...
(Az október 4-én, Veresegyházán megrendezett országos bajnokságról - amely egyszerre volt Duatlon és Paraduatlon - Palkovits Tamás két ezüstéremmel tért haza.)
