Lélekvirágok címmel nyílt kiállítása Riesingné Fodor Júliának a soproni Macskakő Gyermekmúzeumban. A különleges képek szinte beszippantják a nézőt, az apró részletekből összeálló nagy egész egyszerre egzotikus és magyar, szemet gyönyörködtető, lelket nyugtató; valami belülről fakadó őstudás nyomán született ívek összekapaszkodásai.
Júlia Sopronban született, pedagógus szüleinek harmadik gyermekeként. Újkéren nevelkedett és a Líceumban érettségizett. Hogy a gimnáziumi évek mennyire voltak számára fontosak, talán jelzi, hogy a Macskakőben nyílt kiállítását volt osztályfőnöke, Babics Csaba nyitotta meg.
Érettségi után a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának természetvédelmi mérnöki szakán három év után főiskolai diplomát szerzett, majd az akkor induló bolognai rendszerben az MSc fokozatot is kijárta. Mellette elvégezte a mérnöktanári szakot is. A Fejér megyei Pusztavámon él férjével és három gyermekével. A kérdésre, hogy az önkifejezésnek miért ezt a formáját választotta, visszakérdez:
- Miért ezt választottam? Lehet, hogy a rajz választott engem? Mindenestre kikapcsol, feltölt, szabadok közben a gondolataim. Elég volt az elején egy papír és egy toll. Nem kellett nagy géppark, hatalmas műhely, csak egy kis csönd és egy sarok... Júlia jól emlékszik, mikor és hogyan választotta a rajz őt:
- Végzős egyetemi hallgatóként tablókép készítés idejét éltük. Jó szokás szerint barátainkkal fotót cseréltünk. Természetesen az udvarlóm is kapott képet. Mivel mindig híve voltam annak, hogy saját kezűleg készítsek meglepetést, így a tablókép sem lehetett kivétel. Képkeretet készítettem, amolyan kis asztalra állítható tartót. Zöld volt, s amikor elkészültem vele, túlságosan üresnek éreztem. Sok lehetőségem nem volt, a legegyszerűbb módját vagy inkább eszközét választottam a díszítéshez: egy arany színű zselés tollat. Könnyen ment a rajz és ez adta meg az öteletet is a folytatáshoz. A kis képtartó még ma is örömet okoz tulajdonosának - a férjemnek.
Fodor Júlia fantáziarajzai előrajzolás nélkül készülnek, táplálkozik a népi motívumkincsekből, de nem azok másolata, és még véletlenül sem lehetne kategorizálni. A kiállításnak is címet adó lélekrajzok kifejezés tényleg találó és igaz elnevezése saját műfajának.
- Nem másolom tudatosan ezeket a formakincseket, de egyértelmű, hogy az engem ért képi világ befolyásolja az általam papírra vetett munkákat. Így azt sem jelenthetem ki, hogy kizárólag a magyar hagyományok befolyásolnak. Számtalan nép ősi díszítő munkái ámulattal töltenek el és ha nézegetem őket, kicsit belém ivódnak, hogy a kezem útján valamilyen formában megjelenjenek és beépüljenek a rajzokba. De markánsan mégis, hiszen magam gyökereit ki nem téphetem, saját nemzetiségem irányultsága jelentkezik - mondja erről. De valami mélyebb gyökerek is próbálnak kitörni a fényre...
- A Pinterest oldalammal kapcsolatban jött velem szembe a tény, hogy az oldal, a munkáimhoz hasonló képeket akarva megmutatni nekem, folyamatosan arab és más keleti népek szőtteseit, hímzett párnáit hozta elő. S akkor, mint egy kirakóban az utolsó darabok, a helyére kerültek bennem a dolgok. Eszembe jutott, két üknagyanyám is török volt. Úgyhogy elfogadtam, tudomásul vetem, hogy egy ősi gyökér szökkent szárba, hogy újra virágokat bontson, ha „csupán” az alkotásaim útján is.
A Macskakő Gyermekmúzeumban október 24-ig tekinthető meg Fodor Júlia, azaz Fodorinda kiállítása.
