Nováki Gyula 1926. július 6-án született Sopronban. Édesapja a Magyar Államvasutak mérnöke volt, akit munkája során többször is áthelyeztek. Két éves volt, amikor édesapját Szombathelyre helyezték át. Itt végezte el az elemi 4 osztályát és a gimnázium 1-2. osztályát, majd a gimnázium 3. osztályát Zalaegerszegen, a 4-8. osztályt pedig újra Sopronban járta ki és itt is érettségizett 1945-ben. 1946-ban fél évig a Soproni Vasöntödében volt segédmunkás, majd 1947 januárja és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán őskori, népvándorláskori és középkori régészetet hallgatott, 1951 januárjában szerzett muzeológusi diplomát, 1963-ban pedig egyetemi doktori vizsgát tett. 1950. szeptember 20-tól 1951. március 15-ig a nyíregyházi Jósa András Múzeumban, utána 1964 végéig a Soproni Múzeumban, majd 1986 őszéig a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dolgozott mint régész, utóbbi helyről 1986-ban ment nyugdíjba - írja dr. Nováki Gyuláról a Wikipédia.
Érdeklődését elsősorban az őskori és középkori földvárak foglalkoztatták. A Dunántúl és Észak-Magyarország területén számos földvárban végzett ásatást, ezek eredményeit közel száz cikkben, tanulmányban tette közzé. Több száz várat bejárt, és felkutatott a terepen. Azok egyike volt, akik kidolgozták a földvárak kormeghatározásának sajátos tipológiáját. Ő tárta fel a sopronhorpácsi templomot, több helyen vezetett kutatás a soproni vörös sáncnál, több mint 400 őskori-középkori vár felmérését irányította. Méltán nevezték a régészet doyenjének, aki gazdag élete során generációk sorával szerettette meg a történelmet.
