Ezt a Sziget tudósítást egy kicsit messziről fogjuk indítani, de légyszi, maradjatok velem… Képzeld el egy pillanatra hogy a kortárs zene nem létezik. Nincs Crystal Fighters* amit berakhatsz hogy partizz a teraszon. Nincs grandson* amit üvöltethetsz amikor eleged van a világból. (*Gondolatban helyettesítsd ezeket nyugodtan a saját preferenciáid szerint.) Hallgathatnál négy évszakot ősztől tavaszig, és semmi baj nincs is vele, de… elég nehéz lenne megélni az mai világ érzéseit csak affélével.
És akkor ehhez képest meg mennyire menő, hogy nemcsak hogy van, még meg is nézheted élőben azokat, akik ezeket a zenéket, amik ott vannak neked jóban rosszban, létrehozzák. Támogathatod a jelenlegi és jövőbeli kedvenc előadóidat, kiénekelheted nekik a szívedet, megmutathatod nekik szemtől szembe hogy te hálás vagy azért, amit ő csinál. És ezentúl, legközelebb amikor a klubban hallod Kylie Minogue-ot, arra fogsz gondolni hogy mennyire ott volt, amikor ezt a számot énekelte a hatalmas rózsaszín köpenyében a Sziget nagyszínpadon.
És tudom hogy 26 éve van Sziget, meg a fesztiválozás mára már triviális, de ez egy mennyire nagy, milyen rengeteg ember munkáját igénylő esemény, hogy létrejöjjön és emberek élvezhessék. Hatalmas hála van bennem mindenki felé: a szervezők, a profi előadók, az állati tehetséges táncosok, a hangosítók, a felelősségteljesen munkájukat végző takarítók, a kedvesen mosolygó szekusok, az programokat facilitáló yoga tanárok, workshop vezetők, azok a dizájnerek és technikusok, akik az eszméletlen látványos fénytechnikákat és színpadi látványelemeket kitalálják és megvalósítják… De most komolyan, például aki a Sziget útlevelet megtervezte, ami egy annyira vicces és hasznos tárgy, egy snassz programfüzethez képest egy megnevettető szuvenír, amit tuti, hogy csomóan évekig őriznek otthon.
Szóval akkor ugorhatunk is ahhoz, hogy tegnap startolt az idén 26 éves Sziget Fesztivál… A Hajógyári Szigeten és nem a Margiton, de a Margaret Island nyitott a nagyszínpadon. Nem tudom, hogy ez véletlenül alakult így, vagy valakinek csiklandozta a humorérzékét… A legnehezebb meló szerintem első nap megkezdeni a fesztivált délután négykor a tűző napon egy olyan tömegnek, akiknek nagy része azért van ott, hogy foglalja a helyet első sorban az esti Kylie-ra.
A Margaret Island energikusan és látható élvezettel lakta be a színpadot és vette az akadályt, tök büszke voltam rá, hogy ott látom őket a nagyszínpadon, amikor tavaly úgyszint első nap egy kisebb színpadnál tartottak egy kellemes fűben ülős szettet. Még a mellettem lévő talpig ezüstbe öltözött külföldi csajszik, akik láthatóan nem erre jöttek is, a végére már dúdolgatták a szövegeket meg édesen kuncogtak. Kalap le.
Az erős női előadók két ellenpólusaként a Revolut színpadon rappelt és twerkölt egy zsebkendőnyi bőrszerkóban, de végtelen energiával Tkay Maidza, majd Kylie a dívaság magasfokát adta elő a nagyszínpadon, három csillogóbbnál csillogóbb pop-ikon szerelésben, tökéletes klasszikus szőkeségében dobálva rózsákat a tömegbe. Az igazi táncolásra én a Colosseumot tartom legalkalmasabbnak, ahol, hogy triumvirátusra egészüljön a női előadói szemezgetésem KI/KI pörgette a szimbolikus lemezeket az éjszakába, láthatóan sok szigetező felhőtlen örömére.
A nyugat.hu-t képviselve ma is kinn leszünk - ha látsz minket békésen tofus szendvicset majszolni a basic kemping útmenti padján, táncolni a grandson-on, a Nova Twinen vagy Co Lee-n, és valamilyen belső sugallat azt mondja neked, akkor nyugodtan köszönj oda nekünk.