Mint minden ünnephez, így a karácsonyhoz is rengeteg hiedelem és legenda tartozik. Ahány ház, annyi szokás - tartja a mondás. És akkor még el sem hagytuk az ország határait. Kutatva az Európában elterjedt karácsonyi hiedelmek között, találkozhatunk egy-két nagyon izgalmas legendával. Boszorkányok Olaszországban, vagy pók szőte háló a karácsony fán Ukrajnában.
Talán mind közül mégis az egyik legérdekesebb, az izlandi gonosz macska - Jólakötturinn vagy Yule Cat legendája. Egy ház méretű, fekete szellem macska, aki karácsony estéjén járja az izlandi vidéket és gyerekeket eszik.
Igen, ez nem elírás. Gyerekeket evő macska. Karácsonykor. 2025-ben, amikor minden helyről azt halljuk, hogy a gyermekek mentális fejlődésének az ijesztegetés nem épp a legelőnyösebb segítője. Persze a legenda az évek alatt sokat finomodott és ma már amolyan kedves gyerekevő macska lett, - ha van ilyen - Yule Cat. Rejkjavikban még szobrot is állítottak neki. De honnan is indul ez az izlandi hiedelem?
Izlandon a gyapjú feldolgozással el kellett készülni karácsonyig. Az ebből az anyagból készült új ruhát már karácsonykor tudták viselni. Az a gyermek, aki nem viselt legalább új zoknit karácsony estéjén, azért eljött Yule Cat és felfalta. Az elkészült és viselt új ruha, a szorgalom, míg ennek ellenkezője a lustaságot szimbolizálta.
A gonosz szellem macska legendáját a huszadik században Jóhannes úr Kötlum költő tette igazán ismerté. Egy 1932-ben megjelent gyerekeknek szánt verses kötetében szentelte egyik versét Jólakötturinn-nak.
Popkulturális "ikon" lett a legendából az évtizedek alatt. Képeslapok, ajándéktárgyak, mesekönyvek emlékeznek meg a karácsonyi rémről, sőt a 80-as években Björk egyik dalában megjelenik.
A karácsonyi macska története egyszerre szól felelősségről és szorgalomról. Izlandon ezért a mai napig élő szokás, hogy karácsonykor mindenki kap legalább egy ruhadarabot. Nem mintha bárki komolyan tartana Jólakötturinn visszatérésétől, de biztos, ami biztos: a macskákkal nem érdemes ujjat húzni.
