Fertőtlenítőért, maszkért könyörögtek című – két nappal ezelőtt napvilágot látott – írásunkban az egyik megkérdezett doktornő hangsúlyozta: a járvány idején a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a háziorvosok körülbelül fele nyugdíjas. Ők, valamint a krónikus betegek azonnal kiestek az ellàtásból. A cikk kapcsán megkerestük Sopron emblematikus gyermekorvosát, dr. Drávai Istvánt, aki készséggel mondta el véleményét.
- A vírus magyarországi megjelenésekor Kásler Miklós miniszter, magáévá téve a Magyar Orvosi Kamara javaslatát, engedélyezte a 65 év feletti orvosok kivonását a betegekkel való közvetlen találkozásokból. Mivel feleségemmel mindketten jóval efölött járunk, dr. Simon István alpolgármestertől és dr. Ács Gabriella főorvosnőtől engedélyt kaptam az otthon maradásra azzal a feltétellel, hogy 24 órás telefonügyeletet tartok betegeim részére, ami egyébként nem újdonság – mondta Drávai doktor úr. – Azóta, a magam és betegeim teljes megelégedésére dr. Arany Virág gyermekgyógyász kolléganőm helyettesít a rendelőben. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, így ismerem a járvány során felmerült nehézségeket, a védőfelszerelések kezdeti, szinte teljes hiányát, hozzáférhetetlenséget, rossz beszerzéseket stb.
- A világot (a Feröer-szigetek kivételével) és Magyarországot – valamennyire érthetetlenül – teljesen felkészületlenül érte az új vírus támadása. Az induláskor kapkodás, pánik, szakmaiatlan nyilatkozatok, elhamarkodott, módosított, visszavont rendelkezések követték egymást. Nekünk, orvosoknak sem voltak szilárd tájékozódási pontjaink, csak sokasodó kérdéseink, szilárd szakmai támaszt betegeinknek minden igyekezetünk ellenére sem tudtunk nyújtani. A világháló nyújtotta a legtöbb szakmai segítséget, de ott is megjelentek az anyagi érdekeltség szülte hazugságok, felerősödött az oltásellenes szervezetek tevékenysége, „okos”, mindent jobban tudó civilek és politikusok nyilatkoztak és nyilatkoztattak. Számomra az országban az első megnyugtató momentum Merkely Béla professzor - és az egyetemek - valamint Szlávik János főorvos megjelenése volt. Az ő szájukból hallottam azokat az információkat és mondatokat, amit a szakma igazán várt és már korábban elvárt volna.
- Újraindítással próbálkozunk. Az én visszatérésemet két dolog befolyásolja: lesz-e vírusellenes specifikus és hatékony kezelés (gyógyszer) és lesz-e aktív immunizációra lehetőség (oltás)? Továbbgondolásra viszont közösségi szinten a következőket ajánlanám:
- 1. A közösségek szüneteltetésével a betegségek száma töredékére csökkent. Mit lehetne tenni ennek megőrzésére, a sok felesleges fertőzés megelőzésére?
- 2. Most már talán tud kezet mosni az ország, de tudnak-e közösségbe járó gyerekeink kezet mosni 1-1 percben szappannal, meleg vízzel, felügyelettel minden 10 és 20 perces szünetben és marad-e még idejük enni is? Ugyanez vonatkozik a közösségi étkeztetésre is!
- 3. Visszakapja-e megérdemelt megbecsülését a szakma és folyamatos ellátásában a beteg? Lehet-e csökkenteni az indokolatlan megjelenések számát és hatékonyabbá lehet-e tenni az ellátást a telemetrikus és digitális eszközök felhasználásával?
