Nemrég kiléptél az Anima Sound Systemből, és azt is bejelentetted, hogy szólólemezen dolgozol. Összefügg a két dolog egymással?
Nem, a szólólemez terve már régóta foglalkoztatott, főleg azért, mert nagyon-nagyon sok olyan dal maradt bennem és írtam mostanában, amit nem használtunk fel. Ennek azért van egy olyan oldala is, hogy ma már egy zenekar nem lemezeket, hanem egy-egy számot ad ki. Lemezek már nagyon nincsenek is.
Fizikailag semmiképpen.
Így van. De azért vannak az olyan régi vágású emberek, mint mondjuk én, mi, akik azért csinálunk lemezeket. Nem fizikai értelemben, hiszen ezek az anyagok is digitálisan jelennek meg. Az elmúlt években egyre többször jutott eszembe, hogy valamit kéne csinálnom ezekkel a dalokkal, amit az Animában nem használunk fel.
Sokáig nem szántam rá magamat, de tavaly nyáron egy kedves barátommal, Varga Györggyel elkezdtünk dolgozni rajtuk, ő lett a producertársam ebben a történetben. Ő is szombathelyi, sokan nem tudják, hogy milyen zenész-szakmai kincsek rejlenek a személyében…
Szóval elővettem a régi fel nem használt dalokat, aztán ezeket félreraktam és inkább csináltam az elmúlt év második felében 20 újat, majd ebből válogattam. 12 dal készült el, mindhez magyar szöveg is, és plusz egy óriási vállalás a részemről, maga az éneklés.
Az Animában vokáloztál, nem?
Előfordult, de jellemzően nem. Inkább dalokat írtam, mert alapvetően dalszerző vagyok. Talán kevesen tudják, hogy az Anima meghatározó dalszerzője is többnyire én voltam.
Azok a számok, amelyeket az emberek ismernek innen-onnan a rádiókból vagy koncertekről, és amelyekkel összekötik az Animát, a Hajnal volt -tól a 68 -ig, a Tekerdtől a Csinálj gyereket -ig, a Tedd a napfénytől a Sose lesz végéig , azok mind-mind az én dalaimból indultak el.
Ez aztán sosem kapott sem kisebb, sem nagyobb hangsúlyt, mert az Anima kommunikációs vonala nem a zenekarról szólt, hanem egy emberről.
Ezért léptél ki az Animából?
Azért léptem ki, mert úgy éreztem, hogy nincs semmiféle elismertsége annak, amit az ember a zenekaron belül tesz. És ha egy bizonyos kort elérünk, akkor úgy gondoljuk, hogy szeretnénk nyugodt, stresszmentes, békés, baráti környezetben dolgozni tovább.
Ez azt jelenti, hogy az Anima nem volt nyugodt, stresszmentes, békés?
Ennek megítélést az olvasókra bíznám, de igen, azt jelenti. És számomra így, a pálya vége felé közeledve fontossá váltak az előbb felsorolt „környezeti tényezők” . Az új lemezzel is elsősorban az a célom, hogy magamat adjam, olyan „hallgatós és bólogatós” elektronikus tánczenéket, amiket én is szívesen hallgatnék.
Nem az a célom, hogy tizenéves rajongókat gyűjtsek magam köré
Nem az a célom, hogy tizenéves rajongókat gyűjtsek magam köré, persze örülök, ha ők is meghallgatják. Viszont abban hiszek, hogy azt a típusú zenét, amit én is művelek, meg mi is műveltünk az Anima klasszikus időszakában, azért azt nagyon sokan szeretik.
Azért nem engedem el olyan könnyen ezt a témát. Kivel volt problémád a zenekarban? A testvéreddel, Zsolttal?
Egy zenekarban mindig vannak problémák, az nem is jó, ha nincsenek. A jó korszakokat mindig követik a rosszabbak, a kreatív időszakokat a kevésbé kreatívak. 30 év hosszú idő egy zenekar életében és én magam is sokszor voltam inaktív ebben az időszakban.
Szóval, ha vannak problémák, azokat tudni kell megoldani és nem a folyamatos személycserében keresni a megoldást. Nem jó dolog, ha átjáróházként funkcionál egy zenekar, olyannyira, hogy sokszor már a közönség sem tudja, hogy éppen ki van bent a zenekarban, arról nem beszélve, hogy sokszor a zenekar sem.
Valamikor régen volt egy interjúm a Zsolttal, aki azt mondta, szerinte teljesen természetes, ha egy zenekar tagsága néhány évente megújul.
Szerintem meg nem. Azt gondolom, azokban a zenekarokban van sok tagcsere, amelyek nem tudnak zenekarként működni. Mondhatnánk számtalan példát is a történelemből, de mondjuk csak a Rolling Stones példáját, ahol csak a halálesetek miatt volt új tag a zenekarban az elmúlt több mint 60 évben.
De persze, véletlenül se akarnám magunkat a Rolling Stoneshoz hasonlítani, de azt gondolom, magyar zenekaroknál is számtalan példa van arra, hogy huzamosabb ideig ugyanazokkal a tagokkal dolgoznak. Az állandó tagcseréknek két oka lehet.
Egy, ha valaki nem fér össze a zenekar többi tagjával, és emiatt állandó a fluktuáció. A másik, amikor azt mondjuk, tudatos stratégia mentén sajátos káderpolitika zajlik, ezért keresünk új embereket.
Én egyiket sem tartom szerencsésnek, hiszen a közönségnek tök fontos, hogy be tudja azonosítani, kik játszanak a zenekarban, kivel találkozhat a koncerteken. A mi esetünkben már mindenki csak egy embert ismert. A frontembert.
Úgyhogy az elmúlt években az Anima kifelé már szólóprojektté vált miközben befelé nem volt az. Igazából ez volt a fő problematika az anyazenekarommal, és mindig van egy pont, amikor azt gondolja az ember, hogy na, most akkor váltásra van szükség.
Térjünk vissza a projektedre!
Igen, persze. A szólólemezemre visszatérve, az nem ebből a konfliktushelyzetből indult ki. Nyár végén álltunk neki Varga Gyuri barátommal, december végére ki is alakultak a számok. Akkor jött a feléneklés időszaka, amelyben segítségül hívtam Szombathely közismert hangját Korponay Zsófit.
A dalokat úgy kell elképzelni, hogy szinte folyamatosan két énekhang kíséri egymást, egy férfi és egy női. Zsófi zenei ízlése nagyon közel áll az enyémhez, úgyhogy nagyon eredményes volt az együttműködésünk.
Nem biztos, hogy minden pillanatban le kell tépni a közönség fejét a ritmusokkal
Igazából minimalista hangszerelésre és dalközpontú lemezre törekedtem. Viszonylag kevés élő hangszer szólal meg az anyagon, nagyon sok mindent játszottunk föl szintikkel, különböző modulokkal. Az egységes hangzásvilágot tartottuk fontosnak.
Nekem mindig fontos volt, hogy magyar nyelvű dalaink legyenek, amelyek egyben hallgatós dalok is. Nem biztos, hogy minden pillanatban le kell tépni a közönség fejét a ritmusokkal. Persze, lesznek a lemezen táncosabb projektek is, de ez elsősorban egy dalközpontú, hallgatós elektronikus projekt.
Nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatásra, mert hát azért nem egy mindennapi dolog, hogy valaki így 50 fölött azt gondolja, hogy csinál egy szólóanyagot. És nem is ígérem azt, hogy folyamatosan jönnek majd az új dalok, mert a szólólemez mellett készülünk szombathelyi és nem szombathelyi zenész barátaimmal egy komoly, élő projektre is.
Az élő projekt ebből a szólólemezből nő ki, vagy attól különálló?
Az Anima Sound System egy nagyon meghatározó dolog számomra, olyan, mint az első barátság, az első szerelem, vagy az első olyan zenei élmény, ami végigkíséri az embert egész életében. Bennem mindig ott bujkált az érzés, hogy az Anima a folyamatos, de a közönség számára picit követhetetlen megújulás miatt egy csomó olyan történetet elhanyagolt, amely értékes része volt a történetének.
Ezért életre hívtam egy új zenekart, ami a következő hónapokban már élő koncerteken is bemutatkozik. Ez lesz az AnimaSongS.
A névben benne is van a dolog lényege. Olyan Anima dalokat játszunk újra, amelyek a klasszikus időszak ma már keveset hallható szerzeményei. Az első négy lemezre koncentrálva olyan dalokat elevenítünk fel, amiket az elmúlt 20-25 évben szinte alig-alig játszott a zenekar, vagy mondhatni egyáltalán nem.
A Shalom , a Hungarian Astronaut , az Anima , és a Gipsy Sound Clash lemezről játszunk újra számokat, a maguk eredetiségében, autentikusan ragaszkodva ahhoz, ahogyan akkor szóltak. És számomra alapvető fontosságú volt, hogy olyan dalokhoz nyúljunk, amelyekhez szerzőként is közöm volt.
Semmi újra hangszerelés?
Semmi áthangszerelés, alapvetően úgy játsszuk el, ahogyan annak idején. Olyan hangszereket is beszereztünk, amikkel azokat a lemezeket csináltuk.
Mondj egy példát!
Például volt egy Roland Groovebox MC-303 nevű dobgép. Nem csak dobgép, hanem olyan modul volt, ami alaphangokat is adott, loopolni is lehetett vele. Nehéz volt beszerezni, körülbelül húsz éve nincs a forgalomban. Külföldről szereztünk egy ugyanilyen egységet, amivel teljesen reprodukálni lehet azokat a dalokat, azokat a hangokat.
Igazából az a célunk az AnimaSongS-szal, hogy ezeket a dalokat újra eljátsszuk azoknak, akik szerették annak idején. Tudom, hogy óriási közhely, de fontos közhely, hogy azoknak, akiknek ezekhez a dalokhoz, ezekhez a lemezekhez élményeik fűződnek, újra átélhessék azokat. Ezt az élményt próbáljuk reprodukálni nekik.
Az AnimaSongS arra törekszik majd, hogy ezt a - nevezzük így - időszakot felelevenítse, és koncertprojektként színpadra vigye. Az Anima Songs nem csinál új dalokat, nem járja be azt a progresszív utat, amit az Anima Sound System, hanem az Animának ezt a klasszikus korszakát idézi fel koncertek segítségével. És ebben a történetben olyan tagok is részt vesznek, akik részei voltak az Anima történetének.
Kikkel alakítottátok meg a zenekart?
Az elmúlt négy évben Dénes Szilveszter barátom basszusozott, és a hangszerelésben működött közre az Animában, ő ennek a projektnek is része. Velünk lesz az Anima utolsó fúvósa, Avas Bendegúz. Ő Németh Tamásnak, az első és meghatározó fúvósunknak a tanítványa volt. Tamás temetésén is játszott, egy „felsőbb” folyamatosságot látok az ő személyében. Különben most már a Zeneakadémiát végzi el népzene szakon.
Rajtuk kívül fiatal, de nagyon tehetséges zenészek csatlakoztak a projekthez. Doma Bence, akit több zenekarból is ismerhetnek Szombathelyen, ő lesz a színpadi harmadik zenészember gitárokon és billentyűs hangszereken.
És lesz két énekesnőnk, a népdalos részt Szalay Fatima fogja énekelni, a popzenei részt pedig Korponay Zsófi. Két fantasztikus énekesnő, akik remélem remekül kiegészítik majd egymást. Varga György pedig a háttérproduceri teendőket végzi el, ami különben létfontosságú dolog, koncerteken pedig majd az effektekért felel.
A nagyobb koncerteken csatlakozik hozzánk Bognár Szilvi is
Mindenkinek vannak és lesznek az AnimaSongS mellett saját projektjei. Ez számomra rendkívül szimpatikus és inspiráló. Szilveszter és Gyuri közösen csinálják az Arc of Yesod progresszív techno projektet. Pont most Argentínában jelenik meg daluk. Fatima saját világzenei projektjét az Amor Fati zenekart viszi, amelyben Bendegúz is játszik. Zsófi saját projektjében akusztikus világslágereket dolgoz fel, de sztárvendége a Hollywood Classics koncerteknek is. Bence is járja a saját útját. És ez így jó. Közösen is, meg külön is, de együtt.
Van egy meglepetés is ebben a történetben, a kiemelt nagyobb koncerteken csatlakozik hozzánk Bognár Szilvi is, aki az Anima első időszakának meghatározó énekesnője volt. Tehát ez a dolog semmi másról nem szól, mint hogy megidézzünk egy számunkra is fontos időszakot. Olyan dalokat, amelyek hozzám is kapcsolódtak, és amiket sok-sok ezer ember kedvel. Ilyen egyszerű, nem gondoljuk túl.
Azt tervezitek, hogy végigjárjátok a nyári fesztiválokat, koncerthelyszíneket?
A terv az, hogy sok helyen játsszunk, de ez elsősorban nem trendi fesztiválprojekt, hanem egyedi projekt. Szeretnénk mindenhova eljutni, ahol ezeknek a klasszikus Anima daloknak megvan a közönsége.
Mikor indul a projekt?
Június végén, a koncertek folyamatos szervezés alatt vannak. Ahogy a szóló anyagomnál is, úgy a zenekarnál is a management ügyeket a KO Records képviseli majd. Ők is tradicionális részesei ennek a történetnek. Vannak már lekötött koncertek is, de mivel eddig ez a projekt csak elméletben létezett, ezért még nem dolgoztunk sokat rajta. De a következő hónapok majd erről szólnak.
Maga a zenekar összeállt, a műsor is összeállt, úgyhogy nemsokára találkoznak majd velünk a közösségi médiák különböző felületein, és nemsokára jövünk majd az első dátumokkal.
Ma debütál a Prieger Szabolcs szólólemez első dala, éppen itt, a Nyugat.hu-n. Mi a lemez címe?
Ugyanaz, mint az első dalnak: Jelszó . Szerintem szimbolikus, hogy kinek mi a fontos az életben. S talán mindenkinek van ehhez egy kulcsa, egy jelszava. Az elmúlt időszakban én is sokat gondolkodtam, hogy nekem mi a fontos. A jelszó az egy ilyen szimbolikus dolog, mindenkinek lehet valamilyen belső fontos dolga, egy fontos szó, fontos kapcsolat, fontos együttműködés, egy fontos jelszó, amit magának választ.
Ezek a dalok olyan „szomorú dalok” , amelyek előcsalják a belső mosolyt.
Ez a dal arról szól, hogy a legfontosabb dolgok mégiscsak a legegyszerűbbek az életben. Olyan egyszerűek, mint ez a dal. Manapság a világ, amit megélünk, egy túlbonyolított dolog. Magunknak bonyolítjuk az életet, magunknak generálunk problémákat, magunknak generálunk egy csomó konfliktust, és egyáltalán nem biztos, hogy kellene.
Nyilvánvalóan most nekem sem könnyű, hiszen az ember a mindennapokban, a munkában, akár a zenei életben vagy a szervezésben azért találkozik konfliktushelyzettel. Közben meg az alapvető értékek annyira hátul vannak mindenkinek az életében, hogy látni sem lehet őket. Ez a lemez, ezek a dalok, arról próbálnak üzenni, hogy gondoljuk át azt a helyzetet, amiben élünk, és próbáljunk magunknak jobb megoldásokat keresni.
Ha a lemezem jó lesz arra, hogy az emberek egy picit kikapcsoljanak, egy picit ellazuljanak, jól érezzék magukat, az már nekem óriási öröm. Mert ezek a dalok olyan „szomorú dalok” , amelyek előcsalják a belső mosolyt.
Klippremier!!!
Hallgasd meg Prieger Szabolcs szólólemezéről az első, Jelszó című dalt itt, a Nyugat.hu-n először:
