„A legrégebbi kollégáim még emlékeznek azokra a régi időkre, amikor 90 százalékban koporsós temetéseink voltak. Aztán ez nagyon gyorsan megváltozott, néhány évtizeddel ezelőtt már egyformán temettünk koporsóba és urnába, tavaly pedig már 80 százalék körül volt a hamvasztásos temetések aránya” – mondja Jancsóné Sárdi Katalin, a Vas Megyei Temetkezési Kft. ügyvezetője.
Beszélgetésünk témája a temetkezési szokások változása. Azt sejtettük, hogy nem ötperces interjú lesz, de azt nem, hogy a téma ennyire szerteágazó.
Életmódunk, gondolkodásmódunk, anyagi helyzetünk nagyon megváltozott az utóbbi időben, és ezek a változások mind megjelennek a temetőkben.
A nagyobb városokban alig van már koporsós temetés
A bevezetőben említett Vas megyei arány egyébként majdnem tükrözi a magyarországi átlagot, ami most 70 százalék a hamvasztás javára. A kisebb településeken még fontos a koporsós temetés rítusa, de már ott is érezhető a változás.
Ennek csak részben az anyagiak az oka. A fiatal és középkorú generációnak már nem jelent sokat a „hant”, hogy ott fekszik-e az a test vagy nem. Plusz feladatnak érzik a temetőbe való rendszeres kisétálást, a virágok beszerzését, a síremlékek készíttetését és gondozását.
Nem nehéz megjósolni, hogy így a jövőben várhatóan még jobban eltolódik a hangsúly a hamvasztás irányába – tudjuk meg.
Földben, vízben, levegőben - Alternatív temetési módok
A jogszabályok értelmében nemcsak arról dönthetünk, hogy koporsós vagy hamvasztásos temetést kérünk, de arról is, hogy mit csinálunk a hamvakkal. A lényeg a lekövethetőségen van, amit a kormányhivatal elméletileg ellenőrizhet. Aki elviszi a hamvakat, annak biztosítani kell a többi családtagnak a bejutást az urna helyéül szolgáló ingatlanba.
Ezen kívül is sok minden lehetséges, beleértve a vízre engedést vagy a repülőről való szórást is, de ezekben az esetekben külön hatósági engedély szükséges. Sok más lehetőség is van - temetői szórás, emlékerdő stb. – és már Magyarországon is előfordult, hogy valaki ékszert, mesterséges gyémántot készíttetett a hamvakból.
Egyre több otthon válik temetővé
Szombathelyen az elmúlt négy év alatt közel megháromszorozódott azok száma, akik – búcsúztatóval vagy anélkül - hazaviszik az urnát. Jelenleg ez az arány körülbelül 8 százalék. Ők többnyire otthon tartják a hamvakat. Ez utóbbit azonban meglehetősen megosztó gyakorlat.
A hamvak otthoni elhelyezése kétségkívül gazdaságos és kényelmes megoldás, és van, akinek ez érzelmileg is sokat jelent. Ugyanakkor a pszichológusok egy csoportja szerint ez a megoldás nehézséget okozhat a gyászfeldolgozás szempontjából, megnehezíti az elengedést és a megnyugvást, ráadásul nem egyszer családi konfliktusok is származnak belőle.
Mennyibe kerül most egy temetés?
Az nyilvánvaló, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedtek a temetkezési költségek, de legyünk óvatosak a számokkal, amikor temetési árakról hallunk vagy beszélünk. Merthogy más a helyzet akkor, ha már megvan a koporsónak vagy az urnának a helye, vagy azt is meg kell vásárolni. A magáncégek viszont előszeretettel adják meg pusztán a temetés költségeit.
Egy minden plusztól mentes „sztenderd” urnás temetés most Szombathelyen 420-500 ezer forint között mozog. Ennél kb. 100 ezer forinttal olcsóbb az úgynevezett közvetlen elhelyezés, ami ravatalozás, zene, harangozás stb. nélkül történik. Ha valaki temetést sem kér, mert hazaviszi a hamvakat, akkor 240 ezer forint körüli minimálösszeggel kell számolnia. A koporsós temetések jelenleg 550-700 ezer forint között mozognak. Ugyanakkor a költségek számolásánál nagyon sok a változó, nem mindegy, hogy hétvégén történt-e a beszállítás, hány napig történt a hűtés és megannyi más, amire talán nem is gondolunk.
Gránit, gránit, gránit
Miközben az emberek gyakran panaszkodnak az egekbe szökött temetkezési árak miatt, a szombathelyi temetőben „egyik napról a másikra kinőnek a földből a több százezer, több millió forintos síremlékek”. Korábban még voltak földes sírok, ezek mára szinte teljesen eltűntek, mint ahogy vége van a műkőkorszaknak is, gyakorlatilag mindenki gránitban gondolkodik. Ennek az anyagnak az ára meglehetősen széles skálán mozog.
Koszorúk helyett tálak
„Néha már olyan sok van belőlük, hogy gondot okoz a kiszállításuk a sírhoz” – mondja Jancsóné Sárdi Katalin a virágtálakról, amelyek gyakorlatilag kiszorítják a koszorúkat a temetéseken.
De más is változóban van a virágok terén. Az idősebbek még kitartanak a hagyományos szegfű és krizantém mellett, de a fiatalabbak már inkább gerberát, szellőrózsát, liliomot vásárolnak - és ezekhez kérnek tálat.
Volt, aki mulatós zenét kért a sírhoz
Verset gyakorlatilag senki nem kér a temetéshez, de a zene továbbra is népszerű. Igaz, ez is más, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A ravatalozónál még ma is nagyon sokan kérik az Adagiót, Vangelist vagy a zongora és gitárválogatást, viszont a sírnál már sokkal szélesebb a kérések listája. Zorán: Kell ott fenn egy ország, Demjén Ferenc: Honfoglalás, Soós Róbert: Utolsó dal, mama, Sztankay-Alex Tamás: Búcsúdal, Ismerős Arcok: Nélküled - hogy csak néhányat említsünk a legnépszerűbb dalok közül.
Ez azt is jelenti, hogy visszaszorulóban vannak az egyházi tárgyú zenék, köztük a korábbi „sláger”, az Ave Maria. A temetéshez természetesen lehet egyedi zenét is hozni, amivel gyakran élnek is a hozzátartozók. Néha meglepő fordulatot vesznek az események: volt olyan, hogy a közeli hozzátartozó énekelt a felvételen, és olyan is, hogy a sírnál mulatós zene szólt.
A temetőkben is érezhető a lakóközösségek szétesése
„Észrevehetően kevesebben járnak ki a sírkertekbe, a kivétel talán a november elseje” – tudtuk meg az ügyvezetőtől.
A látogatók többsége idős, akiknek még sokat jelent a hely, ahol leülnek, visszaemlékeznek és elgondolkodnak, de a fiatalabbakra ez már egyáltalán nem jellemző. Ők sokkal kevesebben és kevesebbszer keresek fel az ősök sírják, mint a korábbi generációk.
Nemcsak a temetőben vannak kevesebben, de a temetéseken is. Az változatlan, hogy egy fiatalt halála esetén nagyon sokan jönnek el végső búcsút venni, de az időseket már könnyebben elfelejtik az egykori ismerősök, munkatársak.
Néhány évtizeddel ezelőtt még az volt a jellemző, hogy az összes szomszéd, a teljes lépcsőház eljött a temetésre, ma már ez is nagyon ritka. A lakóközösségek jó rész letudja a „feladatot” egy közös koszorúval, amelyet valamelyikük elhoz a ravatalhoz. Vagy éppen semmi és senki.
