„A valódi munka csak most kezdődik!” – Mi vár az EU-ra?

Az Európa jövőjéről szóló konferencia utolsó ülésének legfontosabb pillanatai.

Előzmény:

„Ó, te magyar vagy? Sajnálom.” - Élménybeszámoló Strasbourgból

Összesen nagyjából 16 órát töltöttem az Európai Parlament sajtószobájában, hallgatva a felszólalásokat és vitákat – bár utóbbiakból itt már kevés volt, ellentétben az állampolgári vitacsoportokkal, amelyek az efféle plenáris üléseket hónapokon keresztül megelőzték.

A boxom a sajtószobában.
Fűzfa B. Mihály

Arról már hírt adtunk , hogy a konferencia végül 49 javaslatot és ezekhez kapcsolódóan több mint 300 intézkedést fogadott el az alábbi témakörökben:

  • Éghajlatváltozás és környezetvédelem,
  • Egészségügy,
  • Erősebb gazdaság, társadalmi igazságosság és munkahelyek,
  • Az EU a világban
  • Értékek és jogok, jogállamiság, biztonság;
  • Digitális átalakulás,
  • Európai demokrácia,
  • Migráció,
  • Oktatás, kultúra, ifjúság és sport
  • A javaslatokat tartalmazó dokumentum itt érhető el magyar nyelven.

    Ambiciózus kezdeményezések

    A javaslatok között ott van például – a teljesség igénye nélkül – az általunk is megénekelt , kétes hírű, vezetőjétől nemrég búcsúzó határvédelmi ügynökség, a Frontex megreformálása, az internethez való szabad hozzáférés teljeskörű kiterjesztése és az adópolitikák harmonizációja is.

    Hosszútávú célként rajzolódik ki az európai integráció fokozása és az uniós együttműködés szorosabbra fogása egyebek mellett az egyhangú döntési szabály megszüntetésével az Európai Tanácsban. Utóbbi viszont kemény dió, mert érdemi megvalósításához az Európai Unióról szóló szerződés 48-as cikkelyének alkalmazása szükséges. Ez elengedhetetlen, de rizikós lépés: a cikkely szabályozza az uniós alapszerződés módosításának folyamatát, és semmi sem garantálja, hogy minden tagállam részéről egyértelmű hajlandóság mutatkozik majd bizonyos fontos jogköreik EU-ra történő átruházására.

    Guy Verhofstadt, a konferencia társelnöke, a Renew Europe képviselőcsoport tagja az Európai Parlament nevében felszólalva hevesen érvelt a szerződésmódosítások, az EU átfogó reformja mellett. A belga politikus arra jutott, hogy „a valódi munka csak most kezdődik.” Utóbbi kijelentését a rendezvény során többször megismételte, minduntalan az alapszerződések felülvizsgálatát szorgalmazva.

    Guy Verhofstadt a plenáris ülés utáni sajtótájékoztatón.
    Fűzfa B. Mihály

    Szerinte a konferencia három tanulságot hagyott maga után: egyrészt megmutatta, hogy a részvételi demokrácia kulcsfontosságú az EU további építésében, másrészt arra is egyértelmű jelzés, hogy a közvéleményben sokkal több egység van, mint „gondolhattuk volna”. Harmadrészt pedig látványossá vált az igény, hogy a reformokat minél hamarabb végig kell vinni, mert a konferencia ötletének 2019-es megfogalmazásához képest ma többszörös nyomás nehezedik az EU-ra a COVID-járvány, az energiaválság, a gazdasági nehézségek és az orosz-ukrán háború miatt.

    Verhofstadt ígéretet tett rá, hogy a konferencia plenáris ülése után az Európai Parlament a lehető leghamarabb tárgyalni fogja a 48-as cikkely szerinti szerződésmódosítások elindításának kérdését. Ez azóta meg is történt , május 4-én az EP döntött arról, hogy az EU Alkotmányügyi Bizottságát felkérik az alapszerződések módosítására vonatkozó javaslatok kidolgozására. A bizottság legközelebb május 17-én ülésezik, további fejlemények ezt követően várhatók.

    Nem kapnak hangot az EU-kritikusok a konferencián

    Fontos hangsúlyozni – erre Verhofstadt immár a konferencia társelnökeként hívta fel a figyelmet az eseményt követő sajtótájékoztatón –, hogy a konszenzus, amellyel a konferencia döntései születtek, nem jelent egyhangúságot. Azaz az elfogadott javaslatok kapcsán mindenkinek lehetett kritikája, aminek hangot is adhatott, a döntéshozatali folyamat során pedig igyekeztek olyan kezdeményezéseket elfogadni, amelyek tiszteletben tartják a felmerülő ellenvéleményeket, még akkor is, ha ez teljeskörűen nyilvánvalóan lehetetlen.

    Ennek megfelelően a plenáris ülésen akadt is egy-két éles kritika: először Gunnar Beck az ID (Identitás és Demokrácia) képviselőcsoportból adott hangot a konferenciával szembeni erőteljes ellenérzésének. Beck szerint a rendezvény során nem kaptak hangot az euroszkeptikusok, eleve nem volt reprezentatív az állampolgárok összetétele, valamint a kiválasztás folyamata sem működött átláthatóan, így az elfogadásra előkészített javaslatok szinte kizárólag „föderalista”, EU-párti véleményeket tükröztek.

    A mondanivalót tekintve vita nélkül csatlakozott hozzá Michiel Hoogeveen, az ECR (Európai Konzervatívok és Reformerek) képviselőcsoportjának tagja is. Felszólalásaik végén mindketten kinyilvánították, hogy képviselőcsoportjuk nem támogatja a konferencián kidolgozott 49 javaslatot.

    A plenáris ülést megelőzően a konferenciára delegált 108 EP-képviselő külön megbeszélésén a két EU-kritikus politikus azt is sérelmezte, hogy a direkt a konferenciára létrehozott többnyelvű digitális platformra érkezett javaslatok közül csak kis számban kerültek elképzelések a végleges csomagba. Véleményük szerint ez azért fordulhatott elő, mert a platform sokkal szélesebb kör számára volt elérhető, így olyan vélemények is megjelentek, amelyek nem egyeztek a munkacsoportokban uralkodó az EU-párti iránnyal, ezért ezeket önkényesen kihagyták.

    A plenárison elhangzott felvetésekre reagált is egy polgár, aki Hoogeveen-nek címzett kérdésében arra volt kíváncsi, mi alapján hangsúlyozzák olyan magabiztosan a reprezentativitás hiányát. A holland politikus válaszában egy, az ECR által megrendelt közvéleménykutatás eredményeire hivatkozott. Eszerint a hajlandóság a konferencián való részvételre eleve sokkal magasabb az EU-párti polgárok részéről, amely nem meglepő, ám Hoogeveen hozzátette: érdemi lépést annak érdekében nem tettek a szervezők, hogy az EU-kritikus hangokat ennek ellenére is valamilyen módon becsatornázzák a konferenciára – például a digitális platform révén.

    Az ülésen előfordult legjelentősebb adok-kapok pedig ezzel lezárult, ám később még Carlo Fidanza, az ECR tagja a konferencia legitimitásának és (pénzügyi) átláthatóságának hiányára hivatkozva bejelentette, hogy képviselőcsoportjával nem vesznek részt a hátralévő eseményeken, nem írják alá a záróokmányokat és a május 9-i ünnepélyes befejezésen sem jelennek meg.

    Juhász Hajnalka KDNP-s politikus, a nemzeti parlamentek egyik szószólója a konszenzus félreértelmezését rótta fel a munkacsoportoknak, de azt is sérelmezte, hogy egyes témakörökben szerinte nem kaptak elég hangot a nemzeti parlamentek képviselői. Mindamellett üdvözölte, hogy a polgárok egy ilyen kezdeményezés keretében hallathatták a hangjukat. „Ez a legfontosabb” – tette hozzá.

    Állótaps az Európa jövőjéről szóló konferencia utolsó plenáris ülésének záró pillanataiban.
    Fűzfa B. Mihály

    A kritikák jogossága egyelőre nyitott ügy. Látható, hogy a konferencia valóban szenvedett egyes gyermekbetegségektől, amelyekről következő cikkünkben egy résztvevő polgár szempontjából is szó lesz, az azonban biztos, hogy ezek nem állították meg a plenáris ülést attól, hogy végül elfogadja a 49 javaslatot.

    Mi lesz most?

    A legfontosabb kérdés a fenti marad akkor is, ha vannak biztos pontok: az alapszerződések már említett felülvizsgálata mellett a konferenciának voltak általánosabb pozitív hozadékai. Ilyen a közvetlen demokrácia alkalmazása a döntéshozásban a polgárok bevonása által. Ilyen a számtalan rendezvény és kerekasztal-beszélgetés, amelyek a konferencia ernyője alatt kerültek megrendezésre. Ezek az alkalmak lehetővé tették, hogy a polgároktól való vészes távolsága miatt sok esetben csak a bürokratikus és átláthatatlan működéséről felismerhető EU legalább egy lépéssel közelebb kerüljön az emberekhez, akiknek az életét meghatározza.

    Valószínű, hogy ennek a kezdeményezésnek nem a tekervényes semlegességgel megfogalmazott javaslataira fogunk emlékezni. Sokkal nagyobb hatás várható azon a fronton, ahol mint módszer épülhet be az EU döntéshozatalába az a princípium, hogy a polgárt meg lehet – és meg is kell – hívni a törvényhozásba.

    Európai Parlament A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.
    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? A szerkesztőségünkkel szeretne közölni valamit? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: [email protected]

    Kérjük válasszon:

    Európa jövője