Az '50-es évek közepén születtem, az ún. Ratkó-korszakban, a Soproni járás egyik falujában. Ahogy az egész gyerekkorom, úgy a karácsonyaim is meghitten teltek.
Óvodás koromban a Szenteste napján ebéd után édesapám a kertekaljai gyalogúton nővéremet és engem elkísért az anyai öregszüleinkhez, akik közel laktak a templomhoz. Ha nagy volt a hó - és néha bizony nagy volt - engem a "nyakába" ültetett, Panni nővérem pedig ment mellettünk. Öregszüleimnél voltunk egészen addig, míg besötétedett. Öreganyám közben bement az első, a szép szobába, készült a Kisjézuska fogadásához. Évek múlva jöttunk rá, hogy ekkor díszítette fel a karácsonyfát. Mi öregapámmal voltunk a hátsó szobában, majd kb. 5 órakor elvitt bennünket a templomba, megnézni a Mária-oltárnál a gyönyörű Betlehemi istállót. Énekekkel köszöntöttük - együtt a többi gyerekkel - a jászolban fekvő Jézuskát, a szüleit, a pásztorokat és a három napkeleti királyt.
Az ünnepség után mentünk vissza az öregszüleim házába, ahová meghozta már a kis Jézuska a karácsonyfát. Ő már nem volt ott, ment tovább, sietett, még sokan vártàk. Öregszüleim fenyőfája régiesen volt díszítve: mézeskalács, alma, dió csüngött rajta. Alatta pedig az öregszülők által a Jézuskától kért ajándékaink. Általában ruhanemű, déligyümölcs, később könyv.
Hamarosan eljött értünk a kertek alatt édesapánk is, akitől megtudtuk, hogy odahaza is megérkezett már a kis Jézus. Izgatottan mentünk haza a sötét, titokzatos éjszakában. Kérdeztem édesapámtól, hogy miért nem vár meg bennünket a kis Jézus. Helyette a nővérem magyarázta el nekem, hogy ez lehetetlen, hiszen rengeteg helyre kell mennie, nem csak hozzánk. Sajnálkozva vettem tudomásul, de megértettem.
Hazaérve már várt ránk édesanyánk, aki mutatta, hogy milyen ajándékokat kaptunk. A mennyezetre felfüggesztett fenyőfa alatt énekeltünk, imádkozva mondtunk köszönetet. Később Tibi unokabátyánk is megérkezett közben, aki Budapesten tanult és minden évben hazajött a szüleihez karácsonykor. Hozta azokat az ajándékokat, amelyeket vele küldött el a Jézuska, mert csak ott tudta beszerezni (pl. diavetítő).
Néhány órára lefeküdtünk, aztán szüleim felkeltek, mentek éjféli misére. Ilyenkor apai öregapám vigyázott ránk, de mikor már iskolások voltunk, mi is mentünk a szüleinkkel.
Egészen másodikos koromig elhittem, hogy Jézuska hozza a karácsonyfát, még levelet is írtam neki, felsorolva a kéréseimet. Mikor még nem tudtam írni, a nővéremnek diktáltam le a listát. Néhány ajándékról lebeszélt, hiszen sokan és sokat kérnek más gyerekek is.
Az iskolában és néhány osztálytársam azt állította, hogy nem Jézuska hozza az ajándékot, hanem a szüleik. Otthon ezt elmondtam, mire a szüleim megmagyarázták, hogy a szüleik csak segítettek Jézuskának a díszítéssel, a fát és az ajándékot Jézuska hozta.
Harmadik osztályos koromtól már én is részt vettem a díszítésben, de azóta is úgy érzem, hogy valóban Jézuska hozta és hozza a karácsony igazi ajándékát: a békét, a szeretetet, a meghittséget. Szüleim igazat mondtak.
