Annyian voltak a kiállítás megnyitóján, hogy a képek alapos tanulmányozása érdekében valószínűleg mindenkinek vissza kell majd térnie a Rupprecht-be, mert a vendégek "kitakarták" az alkotásokat. Sokan szeretik Széna rajzait, és a márciusban, a Karmelita Kolostorban "technikai okok miatt" lefújt tárlat azok figyelmét is felkeltette, akik ritkábban járnak kiállításokra. (Az előzményekről itt olvashatnak .)
A lényeg, hogy péntek késő délután alig fértek be a borozóba az érdeklődők, és a vendéglátóknak minden ügyességükre szükség volt, hogy a megrakott tálcákkal "átverekedjék" magukat a tömegen.
- Az előzmények ismeretében nem kell külön hangoztatnom, milyen nagy köszönettel tartozom a borozó tulajdonosainak, amiért helyet adtak egy letiltott kiállításnak. A mai napig nem értem a tiltás okát, de mint tudjuk, minden rendszer kitermeli azokat a túlbuzgó megfelelési kényszerben szenvedő kádereit, akik jelentéktelenségük tükrében mindent megtesznek azért, hogy fontosnak tűnjenek... Sajnos így volt ez a régi időkben is, pedig a rendszerváltás után azt hittem, hogy retorziók már nem lesznek az én életemben - kezdte köszöntőjét Szénási Ferenc. Régi anekdotát is megosztott hallgatóságával, majd kijelentette:
- Hiába mondják nekem mennyi minden épült, szépült és milyen jól élünk, ha közben a problémákról nem beszélnek, elhallgatják, bagatelizálják azokat. Így nem tudom teljes mértékben élvezni a szép és jó dolgokat sem. Ezek motiválják a kritikus rajzokat is, de próbálok humorosan rávilágítani az ellentmondásokra és egyben oldani a feszültséget is.
Huszonhét portré- és több mint száz ötletkarikatúra jelenti a kiállítás anyagát, amit Horváth Ernő Zoltán kutatópedagógus, műgyűjtő mutatott be az érdeklődőknek. A régi barát, akinek Életrevalók című könyvét Széna illusztrálta, tisztázta a műfaj jellegét:
- A rajzok keresztmetszetet nyújtanak és görbe tükröt tartanak a társadalmi, szociális és a politikai élet ellentmondásairól, valamint érzékeny emberi tulajdonságokat boncolgatnak a humor és a szatíra erejével. A politikai karikatúra pedig mindig a regnáló hatalom történéseit ironizálja, különben értelmét veszti a küldetése.
Horváth Ernő Zoltán azt is elmondta, hogy az alkotóművészek számára egy-egy újabb kiállítás mindig fontos mérföldkő - hacsak nem marad el -, egy megmérettetés, felfrissülés. A közönség számára pedig lehetőség nemcsak az alkotások megismerésére, hanem gondolkodásra, feltöltődésre is.
- Sigmund Freud szerint a humor indulat-megtakarítás, a feszültség oldásának eszköze. Jules Renard pedig azt mondta, a humor az elme mindennapos tisztálkodása - idézte a klasszikusokat Horváth Ernő.
A kiállítás a Lőver körút 52. szám alatti Rupprecht Borozóban az érdeklődés fennmaradásának függvényében, de az biztos, hogy még hetekig látogatható.
