Volt több kiállítás, beleértve az egyik főszervező, Lobenwein Norbert fotós édesapjának, Lobenwein Tamásnak a fotóiból összeállított tárlatot is, volt podcast fesztivál Magyarország trendi tartalomkészítőivel, voltak kisebb-nagyobb koncertek városszerte, kulináris élmények, sörnapok, még lézershow is a Tűztorony oldalán. Ilyen mondjuk gyakrabban lehetne.
Egészen meglepő volt, hogy egy héten keresztül megtelt élettel a város. A máskor kihalt belvárosban is sokan lófráltak, az elcsípett beszélgetésekből pedig bebizonyosodott, hogy jöttek az ország más pontjából is erre a hétre vendégek. Korábban egyébként az a hír járta, hogy szinte teltház volt a városi szállásokban.
Ez mind szép és jó, a programsorozat csúcsát ugyanakkor a „klasszikus fesztiválélményt” felvonultató három nap adta, április 28-29-30-án a Lőverekben, a VOLT helyszínén. A placc kisebb volt, olykor kellemetlenül szűk, a két színpadon pedig megannyi előadó szórakoztatta a közönséget a legkülönfélébb stílusokban. A hivatalos adatok szerint pedig 25.000-en látogatták a koncerteket, és kóstolták meg a food truckok és a borászatok kínálatát. Egész jó, ahhoz képest, hogy csak hazai előadók voltak.
Talán ez a két dolog volt a legnagyobb hiányossága a rendezvénynek: a szűk hely illetve a nemzetközi előadók hiánya. Összességében viszont elmondható: az első SopronFest jól sikerült, a folytatás pedig úgy tűnik, biztosított.
Érdekesség, hogy a FesztiválExpó egyik előadásán a Sziget Zrt. képviselője a prezentációban megjelenő VOLT logóra azt mondta, hogy „idén nem kerül megrendezésre, de vannak terveink”. Milyen jó lenne, ha jövőre SopronFest és VOLT is lenne, akkor már tényleg elmondhatnánk, hogy Sopron a fesztiválfőváros. Csak könyörgöm, nyissunk kicsit a határ túloldalára is.
